Cikkek listázása

Érseki Gyűjteményi Központ, Eger

Séta évszázadokon át

Szerző: Szarvas István

Fotó: Szarvas István

Bár az idei tél meglepő tavasziasságával sokakat vonzott a természetbe, a téli hónapok mégis jobban kedveznek az elmélyült múzeumlátogatóknak, akik nem néhány perc alatt futják át a tárlókat, hanem több időt szentelnek az évszázadokkal korábbi tárgyi emlékek megszemlélésére. Ezzel a gondolattal ajánlom a múzeumot szeretők figyelmébe most következő soraimat, amelyben dr. Löffler Erzsébet igazgatónő mutatja be az egri Érseki Gyűjteményi Központot.
– Hogyan alakult meg a központ?

– A gyűjteményi központ jelen formájában 1992-ben jött létre, de nem előzmények nélkül. A gyökerei visszanyúlnak egészen a 19. század első felére, amikor Pyrker János László velencei pátriárka lett az egri érsek. Gazdag képtárral rendelkezett, amelyet Egerbe kerülése után az érsekség épületének déli szárnyában helyezett el. 1836-ban ezt a képtárat az akkor felállított Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel.

1874-ben jött létre az Egri Érseki Líceum Múzeuma, amelyet Bartakovics Béla egri érsek alapított. Jelentős régiséggyűjteményt adományozott a múzeumnak, később éremgyűjteményét is rá hagyományozta. Egészen a II. világháború kezdetéig volt látogatható a Líceum épületében található múzeum.

1950-ben egy kormányrendelet az Egyházat alkalmatlannak nyilvánította közgyűjtemények fenntartására. Ekkor elvették, elszállították a numizmatikai, képtári, régészeti és néprajzi gyűjteményt a Városi Múzeumba.

1992-ben történt meg a gyűjtemény tulajdonjogának a rendezése az egri érsekség és a Dobó István Múzeum mint jogutód között. A muzeális emléktárgyak visszakerültek az érsekség tulajdonába, de letétként a vár múzeumában maradtak.

Az 1992-ben létrejött Érseki Gyűjteményi Központ a káptalan és az érsekség tulajdonában van. A kiállított tárgyak egy része az egri bazilika déli tornyában kialakított kincstárban volt elhelyezve, de ezt a nehéz megközelítés miatt csak ritkán lehetett látogatni.

A jelenlegi kiállítás összeállításakor a használatból kikerült liturgikus tárgyakra hagyatkoztak. Ezek ötvösművek, amelyek nagy értékük miatt nem alkalmasak a mindennapi használatra, textíliák, például miseruhák, stólák, liturgikus ruházat. Ezek egyrészt értékük miatt kerültek ide, másrészt a II. Vatikáni Zsinat után már megváltozott a liturgikus viselet. Amíg a pap háttal misézett, addig a miseruha háta volt a fontos, ez volt gazdagon díszítve, ma azonban ezt nem látnák a hívek.

– Ha belép a múzeumlátogató, milyen sorrendben találkozik a kiállítási tárgyakkal?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>