Cikkek listázása

Hivatásébresztés

Az együtt imádkozó család együtt is marad

Szerző: Bókay László

A Városmajori Jézus Szíve Plébánia 2007-ben is elsőpénteki konferenciabeszédeket szervez a családoknak. Január 5-én az esti szentmisét Roska Péter, az esztergomi Szeminárium spirituálisa mutatta be. Az alábbiakban az ott elhangzott beszéd rövidített változatát adjuk közre.
Mi is a házasság? Két ember odaadja magát egymásnak. Sok házaspárral beszélgetek, s látom, csodálatos dimenziója egy házasságnak, hogy lelkiekben mennyire tudnak egyek lenni, s az Isten felé vezető útjukon hogyan tudják egymást támogatni, hogyan tudnak együtt mozdulni. Innen fakad az imádság útja is. Sokszor látom, hogy a házasok külön-külön imádkoznak. Nem egyszerű megtalálni a közös imádság útjait, gyakran azért, mert az a kép él a házasokban, hogy Istennel való kapcsolatom annyira az enyém, hogy azt nem is tudnám megosztani a társammal. Kicsit szégyelli magát egyik a másik előtt, hogy hogyan és milyen formában imádkozzanak egymás előtt. A lelki vezetőnek általában az a dolga, hogy segítséget nyújtson: kettőjük Jézusban való egységéből milyen imaforma fakad.

Van olyan házaspár, amelyik együtt zsolozsmázik. Vannak olyanok, akik az Adoremust veszik elő, s a napi evangéliumot olvassák végig. Van, akinek a személyes, spontán ima segít a közös imádságban. Van, aki imasarkot rendez be. Ha oda kettesben visszavonulnak, s megfogják egymás kezét, akkor abban az összefogott kézben ott van Jézus keze is. Vannak, akik szentség­imádásra járnak. Van egy családközösség, a Mécs, amelynek egy évig segítő papja lehettem: ők minden reggel, mielőtt elindulnak, a „házaspárok imáját” együtt mondják el. A Focolare mozgalomban az igeélést úgy végzik, hogy megosztják egymással, hogyan élték meg aznap az arra a hónapra kitűzött igét.

Láttam, hogy sokszor nehezen és lassan találnak el a házasok a közös imához. Egy-egy pár ünnepeken kezdte. Sokszor a férfi szemérmesebb, visszahúzódóbb. Van, aki a nehézségekben forr össze imádságban a párjával, amikor egy családtag meghalt vagy a gyermekük beteg lett. Léteznek ilyen kegyelmi pillanatok. (…)

A házasság szentsége nemcsak akkor történik, amikor az oltár előtt kimondja az ifjú pár a boldogító igent. A házasság szentsége a kegyelem, amely a mindennapokban működik és hat. Ennek egyik szép formája az imádság. (…) A házasság nagy titka, hogy el akarjam magam ajándékozni, szét akarjam osztani az életemet. Ahogy a gyertya elfogy, szétsugározza a fényét, önmagát, olyannak teremtette Isten az embert: akkor lesz boldog, ha adja saját magát. Tudjuk, mindez áldozattal is jár. Ennek az áldozatnak a titka is kettőjük egységében és az Istennel való egységben rejlik. Az tud igazán adni, aki kiegészül és belesimul a másikkal való egységbe. Tudja, hogy nem vész el akkor sem, ha odaajándékozza magát.

A hivatás gyökere is az elajándékozás

Hogyan születnek hivatások? Az egyik fontos pont, hogy látja-e a gyermek szülei példáján, hogy valóban oda akarják adni magukat az Istennel való egységben. A hivatás gyökere is az elajándékozás. Hivatáson értem a keresztény házasságot és a papi hivatást is. Ott a gyökere mindkettőnek: el akarom-e magam ajándékozni? A házas és papi hivatásnak a gyökere ugyanaz: az egység megélése Istennel. A szőlőtőhasonlat nagyon jól kifejezi ezt. Jézus azt mondja: Maradjatok meg bennem! A halálban nem történik más, mint hogy találkozunk Istennel, aki azért teremtett, hogy teljesen az övé legyek. Ha a fal átszakad, s tiszta szívvel lépem át, akkor találkozom azzal, aki egységre vágyik velem. A mennyország nem egy hely: a mennyország Istennel egységben lenni. Azt szoktam mondani, a házasságban valamilyen módon megéli az ember, milyen csodálatos már itt a földön megízlelni, amire Isten teremtett: a személyes egységet. Ilyen módon mutat a keresztény házasság Istenre. A papság és szerzetesség pedig jelként mutat rá. Isten teljesen a magáénak akar, ezért azt az őrültséget teszem, hogy lemondok a házasságról. Egyébként a cölibátus nem leértékelése, hanem felértékelése a házasságnak: arról mondok le, ami a legdrágább. Lemondok a házasságról, a családról, hogy jelévé váljak annak az Istennek, aki az ember számára egyedül elég. (…) A papság és a szerzetesség a jel arra, hogy Isten személyes egységre vágyik. Ez boldoggá tudja tenni az embert. Sokszor látni pap- és szerzetes testvéreken, hogy Isten egészen boldoggá tudja tenni őket. Ez fontos üzenet, annak üzenete, hogy Isten szeret bennünket.

A papi életnek is megvannak a szenvedései, de Isten boldoggá tudja tenni az embert: hogy hogyan, az titok. Amikor a legalapvetőbb hiányzik: a család, a házasság – az ember csonka marad. Ez mégis természetfölötti jele annak, hogy Isten a boldogság. Egy család akkor tud jó táptalajává lenni a papi és szerzetesi hivatásoknak, ha látja a gyermek a szülei példáján, hogy Istenben van a boldogság. Hogy ők is Istenből élnek, Istenben egyek. Jézus cölibátusának értelme az a titok, hogy ő egy az Atyával. Ebbe az egységbe emeli be az embereket.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>