Szárnyas oltárok, angyalok, Madonnák Czóbel Marianna kaposvári műhelyéből
Tűzzománcba égetett szeretet
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Kovács Tibor
– Sisa József megszállottsága nagyot lendített rajtam – állítja Czóbel Marianna. – Olyan fogásokat, eljárásokat, megoldásokat, ötleteket osztott meg velünk, amelyeket egyetlen szakkönyv sem ír le. Több mint egy évtizede már Kecskemétre is rendszeresen meghívnak. Turi Endre művésztelep-vezető irányításával itt ismerkedtem meg a domborított, térbeli zománcozással, s ugyancsak Kecskemétnek, illetve az alföldi város művésztelepén alkotó Hertay Mária budapesti grafikus- és zománcművésznek köszönhetem, hogy megtanultam a limogei zománctechnikát.
Mirzsi egyébként munkája során a fentieken kívül alkalmazza a rekesz-, a sodrony- és az azsúrzománcot is. Ezek mind-mind bravúros technikák; nem véletlen, hogy az országban mindössze kéttucatnyian foglalkoznak vele. Mivel a kaposvári alkotó általában figurális képeket készít, különleges precizitással kell hozzányúlni a hajlított rézhuzalhoz. Ha virág- vagy levélmotívum kerülne a rézlemezre, akkor nem lenne különösebb gond, ha egy tizedmilliméterrel odébb csúszik a huzal, de a szem, a fül, az orrcimpa vagy az ujj esetében ez már veszélyes, hiszen akkor torzulna a figura, s nem uralkodna olyan harmónia egy-egy képen.
A nappaliban beszélgetve megakad szemem a háromkirályokon, a Szent Családon és a somogyi páván, amelyek régóta ékei a lakás központi helyiségének. Gazdájuk talán egyiktől sem válna meg, hiszen még egyszer képtelen volna ugyanilyen színárnyalatban elkészíteni a munkákat. Meg különben is: az európai uniós szabványok miatt évről évre kevesebb tónus létezik; a zománcban lévő méreganyag miatt ugyanis már nem dolgozhatnak a tűzzománcosok az évtizedekkel ezelőtt megismert és megkedvelt színekkel.