A Szent Mária Magdolna Gyakorló Általános Iskolában jártunk
Családias környezetben: tiszta szívvel, jó levegővel
Szerző: Fazekas Orsolya
Fotó: Fazekas Orsolya
Meghitt, családias légkört sugároz az épület. Ott jártakor az igazgatónővel, Bartos Erikával beszélgetett lapunk munkatársa.
– Az iskola legelső célja a megmaradás volt, hiszen ha a PPHF rektora nem siet segítségünkre, akkor nagy valószínűséggel nem csöngetnének ma be itt. A fenntartó támogatása nem véletlen, mivel iskolánkban nagy a hagyománya a hitoktatásnak. Amíg nem katolikus iskolaként működtünk, addig is be volt építve az órarendbe a hittan, és az egész rendszerváltást megelőző időszakban tanultak hittant az idejáró gyermekek. Büszkén mondhatom, hogy minden család igényelte a hitoktatást. Nem kaptak osztályzatot, nem volt kötelező, mégis úgy gondolták a szülők és gyermekeik, hogy ez fontos alapot ad számukra.
Nagyon sok mindent kellett számba venni, amikor az iskola programja készült. Alapfokú művészeti oktatási intézményként működünk. Ez adja az egyediségét az iskolának, mivel a környéken nincs zeneiskola, illetve egyéb képzőművészeti műhely, oktatás. Két tanszakot tudtunk elindítani. A klasszikus zeneit – mely jelenleg hegedű-, furulya- és klarinétoktatást foglal magában –, valamint a képzőművészetet (festészetet). A gyerekek 85%-a vesz részt művészeti oktatáson, olyan is van, aki a zenei és a képzőművészeti ágban egyaránt érintett.
– Változott-e a gyerekek összetétele az új iskolában? Sokan elmentek azok közül, akik az előző iskolában tanultak?
– A hosszú időn keresztül tartó bizonytalan időszak sok szülő bizalmát ingatta meg. Egy szülőt leginkább az befolyásol, hogy tud-e az iskola stabilan hosszú távú perspektívát nyújtani. Ezt az elmúlt években nem kaphatták meg a szülők. Bár volt olyan gyermek, akit más iskolába írattak, de elmondhatjuk, hogy jelenleg több gyerek jár ide, mint a tavalyi tanévben. 50 tanulónk van. Az egyházi elköteleződés soha senkit nem riasztott el, sőt nap mint nap azt tapasztalom, hogy a szülők nagyon sok mindenben együttműködnek az iskolával. Büszkén mondhatom, hogy egy támogató szülői környezetet tudhatunk magunk mögött.
– Az általános iskolai és művészeti oktatáson kívül egy egészségügyi, egészen pontosan asztmás megbetegedésben szenvedők részére összeállított programot is képvisel az intézmény.
– Ennek oka, hogy Abaligeten található a Dél-Dunántúl leghosszabb patakos cseppkőbarlangja. Ez a program azon asztmatikus megbetegedésben szenvedő gyermekek egészségi állapotának javítására szolgál, akik a távolság miatt nem tudják rendszeresen a barlangterápiát kihasználni. Az orvosok szerint jelentős javulás érhető el azoknak a gyermekeknek az állapotában (valamint gyógyszerigényük is lecsökken), akik a barlangkúrát igénybe tudják venni. A programba beletartozik az is, hogy minden gyermeket busszal szállítunk Abaligetre. Ez lehetővé teszi a Pécsett vagy a környező településeken élőknek is a terápián való részvételt. Napi kétszer vesznek részt barlangkúrán úgy, hogy a kúra bele lett építve az iskolai oktatás menetébe, tehát nem hiányoznak az órákról. A testmozgást speciális gyógytornász irányítja.
– Az itt tanuló gyermekek hogyan élik meg az iskola gyakorló jellegét? Nem jelent-e számukra problémát, hogy sok esetbe egy számukra ismeretlen, új tanár jön be órát tartani?
– A tanítási gyakorlat hospitálásból és gyakorlatból áll. A gyerekeknek nyilván izgalmat jelent az új tanár, de én mégis úgy látom, hogy rengeteg újdonságot és plusz dolgot is ad, amit a már több éve, évtizede tanító tanárok elfelejtenek vagy nem alkalmaznak. A gyerekek megszokták és szeretik a kistanárokat. Van, akit már jobban ismernek, sőt várnak.
Örömmel mondhatom, hogy a hittudományi főiskola tanítási gyakorlatának szervezése sokkal összehangoltabb, árnyaltabb és finomabb, mint a többi pedagógiai intézeté. Rendkívül nagy alapossággal, odafigyeléssel törekednek arra, hogy a hallgatók módszertani tárháza minél szélesebb körű legyen.
– Változtak-e a közös alkalmak, nagyobb hangsúlyt kaptak-e az egyházi ünnepek?
– Az iskolai rendezvények rendszerint falusi közösségben zajlanak. A gyerekek mindig külön meghívót visznek haza szüleiknek, akik eljönnek és közösen ünnepelnek velünk. Jó érzés látni, hogy a közösség nem csak az iskola falain belül működik.
