Cikkek listázása

Beszélgetés Lackfi Jánossal

Az irodalom életmeghosszabbítás

Szerző: Bodnár Zita

Lackfi János költő, író, műfordító, egyetemi tanár, ötgyermekes családapa. Munkásságát számos irodalmi díj (József Attila-díj, a Société des Gens de Lettres Illyés Gyula-díja, Hajnóczy Péter-díj, Déry Tibor-díj…) fémjelzi.
Költészetről, munkáról, családról, életcélról beszélgettünk…
– Az anyatejjel szívta magába a poézist, a művészetet, csakúgy, mint testvére, Oláh Mátyás László, akinek Teiresziasz szobra Budapesten a Kossuth téri metrómegállónál áll. Milyen volt a gyerekkora?

– Nem volt ez afféle „művészgyerekkor”, ahogyan azt Móricka elképzeli. Nem voltak ájult ihletrohamok, sem a „lábujjhegyen, mert a nagy művész alkot” kényszere. Átlagos család voltunk, kerítést festettünk, tyúkokat tartottunk, paradicsomot termesztettünk, s persze adott volt tízezer könyv, sok-sok külön világ, ahová természetes volt belépni. Megszoktam, hogy édesapám leemel egy könyvet, és póz és fellengzés nélkül, félhangosan olvas egy-egy verset angolul vagy magyarul. És szüleim könyvei is ott sorakoztak a polcon, s mikor az írói-költői pálya mellett döntöttem, nem „berobbanni” akartam, mint sok önjelölt géniusz, hanem becsúsztatni egypár kötetet a nevemnél a világot körülérő sok ezer kilométeres könyvsorokba.

– Tizenhat éves korában jelent meg első folyóirat-publikációja, s azóta folyamatosan jelennek meg verseskötetei, műfordításai, kritikái, gyermekverseskötetei… Hogyan jut ideje családra, tanításra, írásra?

– Elég sokfélével foglalkozom, de szerencsére minden az irodalommal áll kapcsolatban. Öt gyermekem nemhogy nem akadályoz ebben, de egyenesen stimulál: ahogy sorban megszülettek, egyre többet és többet kellett dolgoznom, anyagi okokból is, hiszen az irodalom nem a bankszakma. Egy ekkora család már vállalkozáshoz hasonlít: mikrobusz, szupermarket-túra, különórák sokasága, ahová „kötelékben telepíti” őket az ember. Bár jól érezzük magunkat, nem babarózsaszín idill ez: sok-sok szorongás, aggodalom és fájdalom jár vele, ám ezek emberi dolgok, beolvaszthatók írásaim anyagába.

– Verseiben az életről ír, a mindenben lakozó Istenről, a jelenpillanat fontosságáról. Költészetéből az élet, az élni tudás sugárzik. Mi\ki lakik a szívében, ami ezt a mindent elsöprő élnitudást és élnivágyást sugallja?

– Szabó T. Anna kollégám azt írta, verseim arra hívják fel az olvasót: „vedd észre, hogy élsz”, s ezt találó megállapításnak érzem. Egy másik költő, Ijjas Tamás „hétköznapi terroristának” titulált, s azt hiszem, neki is igaza van. Weöres Sándor szerint minden emberben ott lakik egy szent és egy tömeggyilkos. Én is igyekszem tudatomban folytonosan felrobbantani a túl rideg világot, s minél több érdekes cserepet szedni elő a romok közül, mozaikká rendezve azokat.

– 2004-ben megjelent első gyerekverskötetével, A buta felnőttel megnyerte az Év Gyermekkönyve-díjat. Mi fordította a gyermekirodalom felé?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>