Cikkek listázása

Egy kisváros a székelyföldi havasok lábánál

Az ezer borvízforrás városa

Szerző: Lukács János

Valaha az Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb települése volt, ma Románia kellős közepén levő országos jelentőségű gyógyfürdőhely – az ezer borvízforrás városaként is emlegetett Kovásznát, Orbaiszék egykori központját Magyarországon mégis kevesen ismerik. A település távol esik a forgalmas utaktól, de az utazási irodák ajánlataiban is alig-alig szerepel. Pedig Bukarest már régen felfedezte magának a Székelyföld csücskében, a havasok lábainál meghúzódó kisvárost: a romániai turisztikai ajánlatok majd mindegyikében felhívják a figyelmet arra, hogy Kovásznán eredményesen lehet gyógyítani elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, de az itteni kezelések számos egyéb kór esetén is javallottak. A hatás pedig ennek megfelelő: évente több tízezer, Románia valamennyi megyéjéből érkező turista keresi fel a várost, külföldiek mégis viszonylag ritkán fordulnak meg errefelé.

A földben rejlô kincs

Lakóinak kétharmada magyar, egyharmada román. A 11 ezer lakosú kisváros fele református, a fennmaradók között fele-fele arányban vannak katolikusok és ortodoxok. A magyarok a reformáció idején válnak testületileg reformátusokká, a katolikusok száma pedig csak a múlt század elején gyarapodott újra annyira, hogy templomépítéshez foghattak, néhány évtizeddel később viszont már önálló plébániává szervezték. A város legrégebbi temploma a reformátusoké, ezt 1812 és 1815 között építették a korábbi, földrengésben megrongálódott templom helyett. Az építés idejét felirat jelzi a homlokzaton, amely egyúttal arra is felhívja a figyelmet, milyen nehéz, inflációs idők közepette vállalkoztak a hívek a nagy munkára – ennek tanúsága szerint ugyanis az építés idején egy köböl búza 28 rénes forintot ért.

Kovászna szimbóluma a központban levő, Pokolsár nevű, régebben gyógyfürdőként is használt iszapvulkán, amely csendes fortyogásával figyelmeztet a föld gyomrának működésére. A Pokolsár évtizedekkel ezelőtt tört ki utoljára, a helyiek még emlékeznek arra, hogyan menekültek el a központból távolabb lakó rokonaikhoz a magasba szökő gázkitörés láttán.

Amint azt a Pokolsár is jelzi, Kovászna igazi kincse a földben rejlik. A város alatt ugyanis hatalmas széndioxidmezők vannak, a kigőzölgéseket elsősorban gyógyászati célra használják. A mofettákat – így nevezik a kigőzölgések fölé csarnokszerűen kiépített létesítményeket – orvosi javallatra keresik fel az idelátogatók, és körülbelül derékig beállnak a levegőnél nehezebb, tehát megfelelő elővigyázatosság esetén veszélytelen széndioxidba. A gáz áthatol a ruhán és a bőrön, a vérereket kitágítja, és intenzívebb működésre készteti a szívet. Olyasféle érzése van a mofettázó embernek, mintha forró levegő járná át a lábát és az alsótestét, tíz-tizenöt percnyi álldogálás után pedig a sportolást követő fáradtsághoz hasonló érzés lesz úrrá rajta. A megfelelő elővigyázatosság természetesen elengedhetetlen, a széndioxid szintjét naponta többször is ellenőrzik a mofetták dolgozói, annak belélegzése ugyanis halálos lehet. E természeti jelenség egyébként igen ritka, Magyarországon mofetta például csupán Mátraderecskén található, Kovásznán viszont számos ház pincéjében működik hasonló létesítmény.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>