Beszélgetés András testvérrel
Az elköteleződés beteljesíti a szabadságot
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
– Az érettségi után szerettem volna egy évet valahol külföldön eltölteni. Családunknak egy jó barátja révén fölmerült Taizé neve, amiről akkor még nem sokat tudtam. Gondoltam, megnézem, abból nagy baj nem lehet… Először csak pár hétre gondoltam, végül az egész évet itt töltöttem.
– Majd egy év után hazament?
– Igen, és Budapesten, a Műszaki Egyetemen megkezdtem a tanulmányaimat. Pár evvel később Budapesten volt az év végi taizéi találkozó. Az előkészületek elején azt mondtam magamban, hogy az elkövetkezendő 3–4 hónap során fontos lesz számomra, hogy segítsek, és részt vegyek mindabban, ami kialakulóban van. A találkozó végén jöttem rá, hogy mindaz, amit akkor megéltem, nemcsak arra a pár hónapra, hanem egész életre szólóan fontos.
– Ekkor kapta a hívást a közösségbe?
– Igen, de inkább úgy mondanám, hogy akkor vált világossá bennem valami, ami már korábban is jelen volt. Utólag visszatekintve az életemre, sok olyan apró jelet fedezek fel, ami mind ebbe az irányba mutatott. Ebben az adott pillanatban rádöbbentem, hogy „nincs más választásom”, a magamban lévő ellentmondások minden „ésszerű” erőfeszítéseim ellenére megtörtek. Valami hasonlót élhettem át, mint Jeremiás próféta, aki így ír hivatásáról: ,,Azt mondtam: »Nem törődöm Istennel, és nem beszélek többé az ő nevében.« De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.”
– Hogyan teltek az első évek?
– Általában egyszerre csak egy testvér érkezik, így a beilleszkedés is természetes, „spontán” módon történik. Nagyon kevés előre felállított szabály van az életünkben, mert nem szeretnénk egy „intézmény” lenni. A legmeghatározóbb a mindennapi élet, amelynek során a több mint 25 országból érkezett, más-más életkorú testvérrel vagyunk együtt. Ez a mi „iskolánk”, amelyben sokkal több váratlan dolog történik, mintsem gondolnánk…
– A közösségben eltöltött három év után húsvétkor örökfogadalmat tesz. Hogyan éli meg az elköteleződését?
