Cikkek listázása

Halottak napja

Ősök, bivalyok és vörös föld

Szerző: Suhajda Lajos SVD

Novemberben halottainkra emlékezünk. A mieink ők, hiszen: „Hiszem a szentek közösségét”. Hogyan gondolkodott az Úr Jézus a halottakról? Az Evangélium három olyan esetet említ, amikor Jézus halottat támasztott fel:
Jairus 12 éves leánya megbetegedett. Az édesapa elhívta hozzá Jézust, de a kislány közben meghalt. Jézus bátorítja az apát: „Ne félj, csak higgy!” A siratóknak a háznál ezt mondja: „A kislány nem halt meg, csak alszik.” A kislánynak pedig: „Kislány, parancsolom, kelj fel!” És a halott felkelt (vö. Mk 5,35–43). Jézusra kell bízni a halottakat. Hinni kell Jézusban, neki hatalma van a halál fölött is.
Naimban történt: egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a temetőbe. Az édesanyán „megesett Jézus szíve és megszólította: »Ne sírj!« A halotthoz: »Ifjú, kelj fel!« A halott felült és beszélni kezdett. Ekkor átengedte anyjának (vö. Lk 7,11–17). Jézusnak érző szíve van: sajnál, segít, boldogít.
Lázár, Márta és Mária testvére megbetegedett. A távollévő Mestert értesítik: „Akit szeretsz, beteg.” De Jézus nem megy, csak miután Lázár meghalt. Márta bizalma: „Tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus válasza: „Én vagyok a feltámadás és az élet… Aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” Jézus „amikor látta, hogy (Mária) sír, és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült.” A sírnál így szólt: „Lázár jöjj ki!” Lázár kijött, lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus barátságát a halál sem tudja letörni. Barátaiért mindenre kész itt is, a másvilágon is.
Madagaszkáron különleges szokások veszik körül a halottakat. Mély és igaz hit keveredik az emberi elképzelésekkel. Ez pogányoknál és keresztényeknél egyaránt megtapasztalható. Úgy tűnik: Madagaszkáron közelebb van az ég a földhöz, mint másutt. A fák, az állatok, az egész természet az isteni rend jele.

Az őslakók szoros kapcsolatot tartanak az elhunytakkal, őseikkel. Néha felnyitják sírjukat, és meghívják őket a családi ünnepre. Indiában a teheneket tartják szent állatoknak, Madagaszkáron a bivalyokat, amelyek a hagyományos hit szerint a halottak „közlekedési eszközei” az ősök honába vezető úton. Csak aki oda eljut, az válhat „őssé”, az utódok „jó szellemévé”, akikhez bajban és veszélyben folyamodhatnak. Jaj annak az embernek, akinek halála után nem vágnak bivalyokat! A túlvilágon a senki földjére juthat és örökké bolyonghat. A temetés napján ezért bivalyt vagy bivalyokat vágnak. Az állat szarvait a sírra teszik rang szerinti számban, néha több mint harmincat! Ez bizony nagy teher az itt maradottaknak. Ezért az ihosy-i egyházmegye püspöke elhatározta, hogy változtat ezen. Egy halálán levő nővérrel és családjával megbeszélte, hogy nem lesz bivalyvágás. A temetésen, amikor a halottat a sírba helyezték, megszólalt: „Geline nővér hazatért. Mi most nem áldozunk állatot. Ezerszer hathatósabbat teszünk: megünnepeljük a szentmisét, hogy az Egyház »ősasszonyává« váljék, aki közösségünket védelmezi és erősíti.”

Madagaszkár eredeti vallásának nincsenek templomai, imaházai. A szigetlakók világképét áthatja a teremtő Istenbe vetett hit. A halottak közelebb vannak Istenhez, mint az élők, és közbenjárnak az utódokért. A halált az élet részének tartják. Mivel az emberek sorsa közös, a halottak csak időben előzik meg az élőket. Olyanok, mint a só a tenger vizében: felolvad benne, de nem tűnik el.

A temetés hangos ünneplés, amelynek során az itt maradottak egy útszakaszon elkísérik a halottat az új világba. Különösen vidéken tapasztalható, hogy a családi sírboltok díszesek, gazdagok. Jobban mint a házak, kunyhók, ahol az élők laknak. A magyarázat: az ember „természetben utazó”, aki csak rövid ideig él házában, viszont a sír örökké tartó lakhelye. Egyes vidékeken, ha valaki meghal, temetése után felégetik a házát.

Imádkozzunk, hogy az élők tudjanak tisztességesen gondoskodni a temetésről, és törődjenek az elhunytak sírjával és lelkével Madagaszkáron is és mindenütt.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>