Köszönet az emberi munka gyümölcseiért
Emberé a munka, Istené az áldás
Az először talán csodálkozó szemekre, esetleg kérdésekre az ünnepi liturgia adta meg a választ: Isten népe ezekkel a szimbolikus ajándékokkal hálát ad, vagyis köszönetet mond a Gondviselőnek, hogy a teremtés rendjén és az emberi munkán keresztül táplálja az életet. Október 22-én, vasárnap, a 17 órai szentmisében Lőrincz Sándor atya áldotta meg a föld termését. Isten szolgájának ajkán – ezekkel a szavakkal – fogalmazódik meg a köszönet, a hála és az áldás:
„Kérünk, Urunk Istenünk,
áldd meg ezeket a gyümölcsöket és terményeket,
amelyeket tőled kaptunk,
hogy az emberi nem fenntartására
és üdvösségére szolgáljanak.
Szent neved segítségül hívására
adj testi erőt és lelki oltalmat mindazoknak,
akik ebből táplálkoznak.
Hálatelt szívvel megköszönjük neked mindazt,
amit kertjeink és földjeink termettek.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
Ezen ünnepélyes liturgia valójában nem a gyümölcsökről és zöldségekről szól, hanem Istenről és az emberről. Az Isten, aki megteremtette a földet, áldását adja rá, és az ember, aki két kezével megműveli, munkálja, hogy bő termést hozzon.
Tökéletesen és csodálatosan kapcsolódik az ünnepi szentmise áldozati része a terménymegáldáshoz. A liturgia folytatásában átélheti az ember, hogy minden érte történik. A sok termény közül egy kicsiny kenyér és egy kevéske bor kerül az oltár közepére. Kezében felemelve mindannyiunk nevében mondja a pap:
„Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret (és a bort), fölajánljuk neked mint a föld (a szőlőtő) termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere (és a lélek itala).”
Ami pedig ezután történik – az átváltozás –, az kivétel nélkül mindegyikünkért szól, és megadja mindegyikünk valódi beérésének lehetőségét.
