Karakán keresztények kellenek a közéletbe
Egy főorvos, aki megtagadta az abortuszt
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
– Példaképem dr. Mészáros Ferenc, Kaposmérő egykori orvosa volt – meséli a nagyatádi születésű főorvos. – Felnéztem rá már gyerekként is, mert nagyon nemes tettnek gondoltam-éreztem mások szolgálatát. A Kossuth-díjas Takáts Gyula író, költő, műfordító testvére, Emil Nagyatádon volt szolgabíró; ő ugyancsak nagy hatással volt rám. Ám azt, hogy elvégeztem az orvosi egyetemet, Isten gondviselő szeretetének köszönhetem. Meg azt is, hogy két alkalommal is megmentett az Úr a vízbefúlástól. A két infarktusról nem is beszélve…
Csökölyben, a fehér gyász és az ízletes földi eper falujában gyerekeskedtem, és végeztem el öt elemit. Ide került apám körjegyzőnek, ám 1944 végén el kellett hagyni a falut. Olajhegyre, majd Zsippóra mentünk, s mivel Szennán nem fogadták be családunkat, Bőszénfán próbálkoztunk, ahol tisztességes szobát kaptunk a plébánostól. A háború idején mindenünk elveszett; még a szénakazal alá elásott ruhánkat is megtalálták. A hitünket azonban megőriztük.
A csökölyi községháza, ahol korábban lakott az öt gyerekes Kárpáti família, ajtó-ablak nélkül tátongott; csak egy elárvult sezlon rugói jelezték, hogy élet lengte be a jegyzőlakot egykoron. Hányattatásokkal, nélkülözésekkel teli időszak következett. A csökölyi körjegyzőségből egy helybéli alkoholista vallomására alapozva – egyebek mellett azért, mert a családi könyvtárban megvoltak Tolsztoj művei és a polcon ott állt a Tanuljunk könnyen, gyorsan németül! című könyv is – eltávolították az apát. Az 1944/45-ös tanév A Kárpáti fiú számára „elveszett”, ám a következő két évet a legendás magyar-latin szakos tanáregyéniségnek, Papp Antalnak köszönhetően a kaposvári Táncsics, korábban Somssich Gimnáziumban végezte el. Kacsintgatott ugyan az orvosi egyetem felé, ám arra gondolt, jegyzőgyerek felvétele reménytelen, s ha mégis bejutna, vajon miből fizetnék az utazást, a kollégiumot… Diáktársai ösztönzésére mégiscsak jelentkezett Pécsre, ám nyár végéig nem érkezett válasz. Előbb arról értesítették: felvették a kollégiumba, de még bizonytalan volt minden. Ezért utazott le Pécsre; az egyetemen csak a pótfelvételisek között fedezte fel a nevét.
– Szeptember közepén 60 forinttal indultam el hazulról. Ebből 30 volt az útiköltség, 15 pedig a kollégium – jegyezte meg. – 15 forint maradt élelemre. Mondanom sem kell, sokat éheztem, és egyre kilátástalanabb volt a helyzetem. A ciszterci gimnázium igazgatója azonban befogadott bennünket, és két társammal díjtalanul lakhattunk a rendház egyik szobájában, és élelmet is kaptunk. Ekkor ismerkedtem meg dr. Cserháti József egyetemi lelkésszel, a későbbi püspökkel.
Dr. Kárpáti Kálmánt 1953-ban avatták orvossá. Hiába töltötte szigorló évét a kaposvári kórházban, első munkahelye Nagykanizsa lett, majd onnan két hónap után a somogyi megyeszékhelyre került. A szülészeten dolgozott, később körzeti orvosként és üzemorvosként kereste kenyerét. Szép feladatnak tekintette az onkológia létrehozását, majd vezetését, ám tizenkét év után megkérdezése nélkül megszüntették az osztályt.
A magánélet örömei – két gyermeke született –, valamint az erős istenhit azonban kárpótolta mindenért. Jegyzetet írt a bábáknak, onkológusként tanulmányt a női-férfi gyulladásokról, számos előadást tartott orvosi konferenciákon és az ismeretterjesztésből is kivette a részét. A TIT és a Vöröskereszt szervezésében egészségügyi felvilágosító előadásokkal próbált fényt vinni az apró somogyi falvakba.
1956 reményteljes, majd később vérbe fojtott forradalmát sem szemlélte tétlenül. Mivel beválasztották a kórházi forradalmi bizottság tagjai közé, katonai fegyelmi tárgyalás várt rá. Elvették tiszti igazolványát, megfosztották alhadnagyi rangjától. Tavaly október 23-án rehabilitálták, ekkor kapott hadnagyi rangot is.
– Jó ideig magánpraxist is folytattam – fűzi tovább a szót –, ám amikor szigorították a rendelőkre vonatkozó szabályokat, eldöntöttem: visszavonulok. A szakmára azonban figyelek, bár megdöbbentem, amikor arról hallottam, hogy Magyarországon 18 éves kor felett legalizálták a fiatalok sterilizálását. A kaposvári kórház osztályvezető főorvosával, dr. Prievara Ferenc Tiborral abban bízunk, sem itt, Somogyban, sem pedig az országban nem lesz majd gyakori e műtét, és a törvényhozók valóban újragondolják, hogy milyen ártó döntés született.
E meglehetősen liberális, Istentől elrugaszkodott világban vajon tisztában vannak-e a fiatalok tetteik következményeivel? Vajon tudják-e, hogy az elmúlt öt évtizedben hatmillió ártatlan magzat esett áldozatul az abortusznak? Vajon meg nem született gyermekeinkkel, s azok gyermekeivel mekkora lenne most a magyarság száma? Dr. Kárpáti Kálmán vallja: az Isten nélkül élőknek köszönhető e kaotikus világ, a sok esetben meglehetősen közönyös társadalom. A nyugalmazott főorvos élete azonban arra példa, hogy Istennel járva, s a folyamatos párbeszédet keresve az égiekkel valóban könnyebb a lét. Lelki erőforrást, megnyugvást és bizodalmat jelent számára az ima. A Jézus Szíve-templomba jár, és az egyházközségi lapban is kifejtette már gondolatait. Bár már érzi egy kicsit a kort, másfél évtizede szervezi évenként az 1947-ben érettségizettek találkozóját. A Kaposvári Nyugdíjas Egyesület Segítségnyújtó Alapítványának kuratóriumi tagjaként pedig próbálja gyarapítani az alapítványi vagyont. Ezen kívül rendszeresen kutat és ír; felesége gyakran szóvá is teszi, hogy párja amolyan „minden lében kanál”.
– Van is ebben valami – ismeri el dr. Kárpáti Kálmán, aki a közelmúltban vette át a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetést –, de így tölthetem aktívan s kedvemre a napjaimat. Dr. Magyar Kálmán régész felkérésére vetettem papírra visszaemlékezéseimet 1943-tól 2002-ig, de megírtam az 1946-os somssich-os diákmozgalom történetét, amit Fodor András is megemlít naplójában, valamint Csököly háború utáni históriáját.
A nyugalmazott főorvos egy belvárosi társasházban él feleségével, és minden napra akad tenni valója.
Közben imádkozik. Nemcsak az országért, hogy karakán keresztények kerüljenek a közéletbe, hanem feleségéért, gyermekeiért, két unokájáért is. A több nyelven beszélő Kriszta egyetemre jár, a táncos lábú, ugyancsak remek képességekkel megáldott Andris pedig most kezdte a gimnáziumot. Ott tanul ő is, ahol nagyapja és édesanyja is egykor: a most kétszáz esztendős kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban.
