Sütő András hagyatéka
A nyelvben megőrzött honszeretet
Szerző: Rónay László
Fotó: Haáz Sándor
Az igazi áttörést naplóregénye, a jó néhány nyelvre lefordított Anyám könnyű álmot ígér hozta meg. Műve bizonyos vonatkozásban műfajteremtő, a szociográfiai alapokra rárétegezte esszéisztikus gondolatait, beszélgetésekből leszűrt tapasztalatait, újságkivágásokat, s ebből olyan egységet teremtett, amelyeknek vezérszólama az anyanyelv és a közösség egybeforrásának szükségszerűségét szólaltatja meg. A nyelv gyönyörűségét, már-már szakralitását fogalmazta meg Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) című művében, a magyar nyelv mellett tett bensőséges hitvallásában, amelynek román változatát második kiadása előtt a cenzúra betiltotta.
A 70-es évek közepétől korának egyik legjelentősebb drámaírójává nőtt. Tetralógiája (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel, A szuzai mennyegző) Zsámbéki Gábor kaposvári és Harag György kolozsvári rendezésének jóvoltából a sorsvállaló elvekhez hű magatartás jelképévé vált. Ő maga is egyre-másra adta ki a magyar nyelvű oktatás és a magyar nyelvhasználat védelmében írt memorandumait, s Európa országaiban is kiállt a nemzetiségi jogok megnyirbálása ellen. Szerepét, küzdelmét Illyés Gyuláéhoz hasonlíthatjuk. 1980-ban az Évek – hazajáró lelkek megjelenése után Romániában szilenciumra ítélték, tiltakozásul itthon jelentette meg új műveit, darabjait a Nemzeti Színház játszotta és mutatta be Sinkovits Imre kivételesen átérzett, magával ragadó szereplésével. 1986-ban valóságos robbanást okozott az Advent a Hargitán előadása a lenini nemzetiségi normák nyíltszíni tagadásával. A román hatóságok hevesen tiltakoztak a mű előadása miatt, de nem akadályozhatták meg, hogy itthon és határainkon túl is sikert arasson, és lelkiismeret-vizsgálatra késztessen.
A romániai áthallásokat is tartalmazó Álomkommandót Gyulán mutatták be, de Aachenbe is eljutott. A hatóságok ellenségnek tekintették az írót, s minden lehetséges eszközzel igyekeztek lehetetlenné tenni, megfélemlíteni, őt is, családját is folyamatosan zaklatták – hiába. 1990 telén a hatalmas marosvásárhelyi tüntetés szervezője és vezérszónoka volt. Márciusban a Hodákról és Libánfalváról érkező csőcselék tagjai életveszélyesen megsebesítették, fél szeme világát elveszítette. Az esemény Európa-szerte a kisebbségi magyarság meghurcoltatására irányította a figyelmet. Továbbra is az erdélyi magyarság szószólójaként működött, ezért a halála előtti évben, 2005-ben valóságos hadjárat indult ellen A Hétben. A méltatlan támadások mit sem csökkentették írói nagyságát és szerepének jelentőségét.
