Erdő Péter bíboros felajánlotta nemzetünket Szűz Máriának
A legnagyobb magyar szent: a Szûzanya
Szerző: Rózsa Györgyi
Fotó: Pallós Tamás
Magyar püspökeink a 2006-os engesztelő nemzeti imaév elején kijelentették, hogy „nagy bajban van az ország, és csak Isten irgalma menthet meg bennünket. Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket”. A nemzet lelki megújulásában fontos állomássá nyilvánították ezt a fatimai zarándoklatot, ahol egy nemzet gondja, öröme, szenvedése, jövője került Szűz Mária anyai oltalmába.
Felvidékről is érkeztek zarándokok püspökükkel együtt, Erdélyből is jelen volt három főpásztor, és tudjuk, a felajánlással egy időben Kárpátalja magyar püspöke is elimádkozta az imát híveivel, felajánlva a Munkácsi Egyházmegyét is. Katolikus iskoláink diákjai itthon lélekben ugyanígy bekapcsolódtak ebbe a jelentős fatimai eseménybe tanáraikkal együtt.
Bármerre jártak a városban a magyar zarándokok, mindenhol találkoztak az útbaigazító táblával: magyar kálvária. Rózsafüzért imádkozva, énekelve mentek az utcákon a keresztút felé. Mély lelki élményt jelentett elmélkedve végigjárni a külföldi magyarok által állított keresztút állomásain, azon az úton, amelyen a pásztorgyerekek is naponta közlekedtek. Az út végén, a Szent István király-kápolnánál pedig szentmisén vettek részt, amelyen Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a szentek és a nyolc boldogság útjain mutatta fel az életszentség lehetőségeit. Kiemelte, hogy a legnagyobb magyar szent a boldogságos Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya.
Fatima történelmet formáló, közel kilencvenéves üzenete ma is időszerű. A zarándokok jelen lehettek azon az ünnepségen is, amelyen Kondor Lajos verbita szerzetes, a fatimai üzenet apostola, a zarándokok fáradhatatlan segítője, a látnokok boldoggá, illetve szentté avatási posztulátora átvette a magyar köztársasági elnök által adományozott kitüntetést. Portugáliai nagykövetünk nyújtotta át neki a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét a fatimai üzenet világban való terjesztéséért, valamint a magyar-portugál kapcsolatok erősítéséért.
Megható volt a fatimai látnokok szülőházába belépni. A lakások egyszerűségükben is kedvesek, és mindenhol, külsőségeikben is jelzik, hogy mélyen hívő emberek lakták azokat. Portugáliában a lakosság 97 százaléka napjainkban is katolikus.
Kegyelmi pillanat volt az is, amikor az október 19-i szentmisén Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a szentbeszédet követően felajánlotta püspöktársaival népünket Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
Csodálatos élményt jelentett esténként részt venni a közös rózsafüzér imádságon is. Fél tíztől különböző nyelveken lehetett hallani a tizedeket, peregtek az olvasók, nem egyszer magyar főpap vezette az esti imákat és az utána következő énekes, gyertyás körmenetet. Püspökeink mögött, a sok külföldi pap között haladt a közel nyolcvan magyar pap is.
„Én vagyok a Rózsafüzér Királynője” – így mutatkozott be annak idején a Szűzanya a gyerekeknek. A zarándokokban is megerősödött annak tudata, hogy milyen fontos a rózsafüzér imádkozása. Tudják azt is, a zarándoklat folytatódik a mindennapokban, ahol életük feladataiban, helyzeteiben hűségesen kell megélniük a keresztény életet, engesztelve, imádkozva, másokat is segítve.