Az ország első, egész egyházmegyét átfogó, kórházi lelkigondozó-hálózata
Többet a betegeknek!
Szerző: Faragó Artúr
Ha visszatekintünk a rendszerváltás előtti évekre, sokszor az egyháziak hősies helytállásával találkozunk, ahogyan eljutott a pap egy-egy beteghez a szentségeket kiszolgáltatni, vagy ahogyan ezt segítették akár többen is. Utána a szokásos átmeneti lelkesedés következett ezen a téren is. A plébánosok kórházi szentmiséket tartottak, részt vettek kórházi ünnepségeken, az egyház képviselőit különféle testületekbe választották be. Lassan lecsitultak ezek a mozgolódások is, hivatkoz(t)unk a paphiányra vagy a betegek részéről az igény hiányára, holott gyakran csak az időpontok nem megfelelőek, amikor a szentmisét próbáljuk tartani, vagy maga a módszer nem megfelelő, ahogy a betegekhez közeledünk.
Éppen ezért a kórházpasztorációs terv is új utat mutat: a kórházi lelkigondozás szakirányát. Ez olyan út, amelyen járva meg tudunk olyan betegeket is szólítani, akik egyébként nem találkoznak a hivatalos egyház képviselőivel, mert esetleg nem akarnak gyónni-áldozni.
És eközben már a jelenbe érkeztünk: a napokban áll munkába az egyházmegye 13. lelkigondozója. Olyan középkorú, világi munkatársakról van szó, akik a klinikai lelkigondozást mint mesterséget tanulják. Már meglévő egy-két humán diplomájuk után választották ezt a hivatást, mert gyakran saját életükben tapasztalták meg, mekkora szükség van valakire, aki a szenvedő mellett áll. A szakmai hátteret a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete és a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete biztosítja. A Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata lelkigondozóinak fizetését a váci püspökség biztosítja, ezzel is tanúsítva, mennyire fontosnak tartjuk ezt a szolgálatot.
Az egyházmegye területén 14 kórház található körülbelül 6600 betegággyal. A lelkigondozók a legtöbb helyen most már szinte családtagként vesznek részt a gyógyító munkában. Saját maguk is kezdeményezik a segítő beszélgetéseket, de a betegek, a hozzátartozók vagy a gyógyító személyzet tagjai is kérhetik ezt. A lelkigondozók vallási felekezettől függetlenül rendelkezésére állnak mindenkinek. Ha olyan kéréssel találkoznak, a beteghez saját vallásának lelkészét hívják.
A lelkigondozói hálózat kiépülése után önkénteseket kezdtünk el toborozni. Igény van arra, hogy a lelkigondozó szakmai segítsége mellett mások egyszerűen jelenlétükkel, látogatásukkal támogassák a beteget, így többet tudunk együtt lenni azokkal, akiknek esetleg egyáltalán nincs hozzátartozójuk, akik teljesen magukra hagyottak kórházi tartózkodásuk során.
A Beteszda-fürdőben panaszolta a béna: „Uram, nincs emberem…” Bízunk abban, hogy egyre több betegnek tudunk válaszolni szolgálatunk munkatársaival, tudjuk szolgálni a lélek gyógyulását.
