Az ország első, egész egyházmegyét átfogó, kórházi lelkigondozó-hálózata

Többet a betegeknek!

Szerző: Faragó Artúr

A napokban áll munkába a Váci Egyházmegye 13. lelkigondozója. Az egyházmegye klinikai lelkigondozást végző világi munkatársai már meglévő egy-két humán diplomájuk után választják ezt a hivatást, miután gyakran saját életükben tapasztalták meg, mekkora szükség van valakire, aki a szenvedő mellett áll. Közel két évvel a Váci Egyházmegye Kórházpasztorációs Tervének megszületése után dr. Faragó Artúr, az egyházmegye kórházlelkésze ír a megtett útról.

Eleget teszünk-e a betegekért? Élünk-e minden lehetőséggel? Milyen új utakon érdemes járnunk a betegek szolgálatában? – ezek a kérdések foglalkoztattak több embert a Váci Egyházmegyében. Válaszul 2004. június 28-án került aláírásra a Váci Egyházmegye Kórházpasztorációs Terve. Ez a dokumentum megfogalmazza, hogy a mai egészségügy csapdája a technicizálódás, a betegség mint probléma megoldása, miközben maga a beteg ember mintha jelen sem lenne félelmeivel, gondjaival. Az egészségügy hatalmas gépezete még akár olajozottan és hatásosan is működik, mégis elsikkad valami fontos. Idő és igyekezet hiányában személytelen esetté válhat a gyógyulni vágyó. Ilyenkor nem a teljes ember gyógyul, nem az „egész”-ségét szolgáljuk.

Ha visszatekintünk a rendszerváltás előtti évekre, sokszor az egyháziak hősies helytállásával találkozunk, ahogyan eljutott a pap egy-egy beteghez a szentségeket kiszolgáltatni, vagy ahogyan ezt segítették akár többen is. Utána a szokásos átmeneti lelkesedés következett ezen a téren is. A plébánosok kórházi szentmiséket tartottak, részt vettek kórházi ünnepségeken, az egyház képviselőit különféle testületekbe választották be. Lassan lecsitultak ezek a mozgolódások is, hivatkoz(t)unk a paphiányra vagy a betegek részéről az igény hiányára, holott gyakran csak az időpontok nem megfelelőek, amikor a szentmisét próbáljuk tartani, vagy maga a módszer nem megfelelő, ahogy a betegekhez közeledünk.

Éppen ezért a kórházpasztorációs terv is új utat mutat: a kórházi lelkigondozás szakirányát. Ez olyan út, amelyen járva meg tudunk olyan betegeket is szólítani, akik egyébként nem találkoznak a hivatalos egyház képviselőivel, mert esetleg nem akarnak gyónni-áldozni.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>