Megáldották a II. János Pál Házat
Rabszolgaságból az életre
Szerző: Miklós Hajnalka
Fotó: Tímár Zsolt
Minden fiúra „őrangyal” vigyáz
– A még 2004-ben megalakult Poverello Alapítvány keretében kezdtünk el foglalkozni drogmegelőzéssel, a Tau Közösség megalapításával – hallottuk dr. Harmath Károly ferences szerzetestől, a Poverello Alapítvány alapítójától és elnökétől. Elmondta, hogy a közösség működéséhez Medjugorjéból, a Milosrdni Otac Közösségből hívtak hasonló problémával küszködő fiatalokat, akik már megerősödtek annyira, hogy a melléjük felvett új tagokat segítsék és irányítsák. Erre azért volt szükség, mert ezek a személyek maguk is részesei a terápiának. Ismerik a buktatókat, a ravaszságokat, mindazt, amit egy kábítószer-élvező alkalmaz, hogy a szükséges adaghoz hozzájusson. Továbbá a kábítószer-élvezőnek példaképre van szüksége, akire felnéz, aki rámutat arra, hogy érdemes a terápiát végigcsinálni, ki lehet jutni a kábítószer rabságából. Mikor egy új fiú kerül a közösségbe, „őrangyalt” kap. Egy olyan fiú kerül mellé, aki már régebb óta a közösségben tartózkodik, és felkészült arra, hogy segítse az új tagot az alkalmazkodásban. A nap huszonnégy óráját együtt töltik, a párfogolt nem távolodhat el még 5-6 méterre sem tőle. Az emeletes ágyak is ebben segítenek. Ha a védenc felébred, vele ébred az őrangyal is. – Megkérjük az új tagokat, hogy a fizikai függőséget otthon küzdjék le, mielőtt a közösségbe kerülnek. Ez nagyon nehéz folyamat, ezért sokan a gyógyszeres kezelést választják, és így tisztítják meg szervezetüket a kábítószertől. Vannak, akik nagy fájdalmak árán, a szülők szigorú felügyelete mellett maguk csinálták ezt végig. A közösségben ugyanis nem fogyaszthatnak semmilyen gyógyszert, kivéve, ha azt az orvos írja elő. A pszichikai függőséget a közösségben küzdik le a tagok. Itt játszik jelentős szerepet az őrangyal, aki támaszt nyújthat krízis esetén beszélgetésen, bátorításon keresztül – mondta Harmath Károly. – Csak akkor tudunk új tagokat felvenni, ha a közösség tagjai megerősödnek, s vállalhatják az őrangyal szerepét.
A ház csupán húsz tagok képes befogadni, a jelentkezők száma pedig magas. Jelenleg 15 fiú lakik ebben a közösségben, akik az egész országból, főként Bácska és Szerémség területéről érkeztek, s mintegy két hónap múlva megtelik a ház, ezért még az idén új házról is kell gondoskodnunk, ahova az új közösséget be tudjuk költöztetni. Ezt viszont nem tudjuk megvalósítani, ha nem lesznek támogatóink. Női közösség megnyitására egyelőre nincs lehetőségünk. Ehhez megfelelő személyre lenne szükségünk, ilyet azonban még nem találtunk – magyarázta Harmath atya.
Élet a Tau Közösségben
A Tau Közösségben a tagok naponta nyilvános lelkiismeret-vizsgálaton vesznek részt, ahol mindenki előtt elmondják, milyen érzelmeik, milyen nehézségeik voltak a nap folyamán, beszámolnak kísértéseikről, másokkal való viszonyukról, ha kell, bocsánatot is kérnek. Csoportterápiával ismerik meg magukat, nehézségeiket, illetve gyengeségeiket.
– Alapelvünk az, hogy az élet ajándék, amely Istentől van, és nem véletlenül kapta senki sem. Istennek terve volt vele, s ezeket a terveket igyekszünk felfedezni. A gyógyításban az élet megbecsülésére fektetjük a hangsúlyt. A kábítószer-élvező beteg ember, akinek a személyisége sérült. Olyan, mint egy mozaik, amely lesett a falról, s ezt a mozaikot újra össze kell rakni a közösségben különböző gyakorlatokon keresztül. Ez viszonylag hosszú időbe telik, ezért a közösségben való tartózkodás legalább három évig tart. Ennek viszont megvan az az eredménye, hogy a statisztikai adatok szerint a gyógyultak aránya 70–80 százalék. Ez egy zárt közösség, ahol mintegy hat hónapig a fiúk még legközelebbi hozzátartozójukkal sem találkozhatnak. Nincs televízió és rádió sem – illetve csak szigorú ellenőrzés mellett –, hogy semmi se zavarja meg a fiatalembereket önmaguk megismerésében. A szülőkkel is foglalkozunk, nekik is tartunk lelkinapot, hiszen gyakran a szülő is hibás, hogy ilyen helyzetbe került gyermeke, aminek leggyakoribb oka az, hogy mindent megadott gyermekének, csak önmagát nem: nem figyelt oda rá, nem játszott, nem beszélgetett vele. Magára hagyta gyermekét – emelte ki az atya.
A tagok napi nyolc órát dolgoznak, mert fontos, hogy megtapasztalják az élet apró sikereit, amit kezdetben a munkán keresztül érnek el. A gyógyulásról a terápia végén a közösség tagjai is véleményt mondanak, valamint Harmath Károly atya is figyelemmel kíséri fejlődésüket, s együtt látják, ki mit valósított meg az eltelt idő alatt.
– Általában azt ajánljuk, hogy ne térjenek vissza ugyanabba közösségbe, ahonnan indultak. Terveink szerint abban is segíteni szeretnénk, hogy munkát találjanak, miután kikerülnek a közösségből.
A közösségben való tartózkodás ingyenes, viszont csak adományokból tudják fenntartani, ezért gyakran a tagok szülei is segítik a gyógyulás folyamatát lehetőségeikhez mérten.
