Nagyböjt imái és ízei
Szerző: Kondás Sándor
Megrendítően szép lelki élményben lehet részünk, ha végigimádkozzuk Krétai Szent András terjedelmes bűnbánati kánonját. Ennek az egész év folyamán egyszer – nagyböjt ötödik hetében – végzett szertartásnak az imáiban és énekeiben felidézzük az üdvösségtörténet személyeit: egy-egy bűnös, bűnbánó vagy igaz embert, hogy példájuk lelkiismeret-vizsgálatra ösztönözzön és bűnbánatra vezessen bennünket is. Amikor ezt imádkoztam, mindig erős vágyat éreztem a Biblia alaposabb és mélyebb olvasására.
A nagyböjt folyamán majd minden szertartást Szíriai Szent Efrém imájával fejezünk be. Ezt a három könyörgést mély meghajlások kísérik, mint ahogy egész bűnbánati gyakorlatunkhoz hozzátartoznak a metániák, azaz a leborulások. Ugyanis az egész ember, a lélek és test tart bűnbánatot. Így hangzik:
„Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké.”
A görög katolikus családokban régen sok helyen szokás volt, hogy már vajhagyó vasárnap (ez a nagyböjt előnapja), vagy az első böjti nap (hétfőn), hamuval kisúrolták az edényeket, hogy egy csepp zsír se maradjon bennük. Hétfő, szerda, péntek szigorú böjt volt. Nagyszüleim ezeken a napokon hét hétig semmit sem ettek, csak vizet ittak. Sok háztartásban még olajjal sem főztek ilyenkor.
Többféle böjtös étel van, amelyben gyakran szerepel a bab, a krumpli, a káposzta. Szószos étel a böjti macsánka: tisztán lisztből készítenek rántást, ezt káposztalével felöntik, és ebbe karikára vágott főtt krumplit tesznek. Böjti napokon reggelire fogyasztottuk. A böjti vacsorák kínálatában ma is előfordul a kukoricadarából készült puliszka.
Nagyböjt liturgikus rendjében is szerepel egy étel, a koliba. A gyerekek különösen kedvelik. A koliba főtt búzából, mézből, dióból és különböző aszalt gyümölcsökből: fügéből, datolyából, sárgabarackból, szilvából összeállított keleti édesség. A böjt első péntekén, Szent Tivadar nagy vértanú napjának előestéjén az Előszenteltek liturgiájának végén áldja meg a pap és osztja ki a jelenlévő híveknek. Emlékezünk ezzel a vértanúra, hiszen a búza – Jézus szavai alapján – a másokért, Krisztusért oda adott élet szimbóluma: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” Így annak jelképe is, hogy földi halálunkkal új életre támadunk.
Szent Tivadar vértanú Nagy Konstantin császár második utódjának, Hitehagyó Juliánusznak idején a megújuló keresztényüldözés alatt sietett a keresztények segítségére. A császár ugyanis rendeletet adott ki, hogy a piacon csak olyan ételeket árulhatnak, amelyeket először a római isteneknek felajánlanak. Azt akarta ezzel elérni, hogy megzavarja hitükben a keresztényeket, és épp a böjt első hetében, amikor böjtölni kezdenek, rákényszerüljenek arra, hogy a böjtöt megszegjék. A városokban sokan vásárolták élelmüket a piacról, főleg a szegényebbek.
Szent Tivadar, az akkori püspöknek, Eudoxiosznak megjelenve álmában, azt javasolta, hogy amíg a rendelet életben van, a legegyszerűbb ételt, megfőzött búzát osszanak ki a böjtölni szándékozó rászorulók között. A koliba ennek emlékét is őrzi: arra biztat, hogy ragaszkodjunk a böjthöz.
Harmadsorban pedig édességével a mennyországra emlékeztet. Előíze a „menny édességének”. A sokféle gyümölcs pedig Isten ajándékainak bőségét idézi fel bennünk.
