Jézus mindenki menyegzőjére elmegy
Szerző: Szalontai Anikó
Házasságra készülő keresztény fiatalok számára előadássorozatot szervezett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Országos Lelkipásztori Intézet és a Katolikus Családtervezési Tanácsadó. 2005 októberétől 2006 májusáig kéthetenként a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a fiatalok segítséget kaphatnak a jobb önismeret eléréséhez és szempontokat a párválasztáshoz, a családi élethez. Magazinunk hasábjain az elkövetkezendő hónapokban nyomon követjük az előadássorozatot, hogy ezzel is segítsünk a fiatalokat életük talán legfontosabb lépésében.
A Bibliában olvashatjuk: nem jó az embernek egyedül. E mondatnak van egy megfelelője a Prédikátorok könyvében: jaj az egyedül valónak, ha elesik, nincs aki fölsegítse. Ekkor már nem a paradicsomban vagyunk, hanem abban a világban, amiben mi is élünk, s itt már veszedelmek is várnak az emberre. Ez ősi tapasztalata az embernek, s ezért nemcsak szexuális partnert keresünk – azt az állatok is keresnek –, hanem társat, akivel az egész életet megoszthatjuk. Úgy érzi az ember, ha egyedül néz szét a világban, akkor a saját rabjává lehet, és a világgal sem tud mit kezdeni. Ketten viszont megosztják egymással a tapasztalataikat, világra vonatkozó gondolataikat, életről való emlékeiket, jövőre nyíló terveiket – ami mindkettejüknek az életét hallatlan mértékben gazdagítja. Isten teremtette az embert ilyennek, sehol máshol az élővilágban ilyen gazdag, mély kapcsolattal nem találkozunk.
Manapság elterjedt az a gondolat, hogy nem szabad intézményesíteni a szerelmet, hanem rá kell bízni a spontán erőkre. De a szerelem nem egészen magánügy: egyfelől gyerekek születnek, s nem mindegy, milyen gyerekek fognak elindulni a világba, másfelől a pár élete, a többi emberrel való kapcsolata is más lesz, harmonikusabb, hogyha egymás szeretetében valóban megbízhatnak. Ezért van az, hogy ez a kapcsolat nemcsak a kereszténységben, hanem minden kultúrában valamilyen intézményes keretek közé kerül. Az ószövetségi időben például egy többnejű házasságmodell alakult ki. Krisztus korára a többnejűség elvi lehetősége megmaradt, de nem volt már gyakorlat. Rájöttek az emberek, hogy a lélek egyfelé irányul. S mikor Jézusnak feltették a kérdést, hogy mikor szabad elbocsátania a férfinak a feleségét, akkor Jézus azt mondta: soha. Hiszen egy férfit és egy nőt teremtett az Isten először, és ez annak a jele, hogy egy teljes életet átfogó odaadással rendelte őket egymás mellé.
