„Ott van élet a templom körül, ahol gyakori a szentségimádás”

A templom varázsa - az imádkozó lelkület

Szerző: Bókay László

Fotó: Bókay László

A Ferences Mária Missziós Nővérek közel száz esztendeje vannak jelen hazánkban. Életük és misszióik középpontjában az imádság áll, melyből erőt merítenek szolgálatukhoz: a kórházi betegápoláshoz, a lelkigondozáshoz, karitatív és hitoktatói tevékenységükhöz, idős nővéreik ápolásához. Missziójukat csöndes áldozattal és imával folytatják. A budapesti, Hermina úti házukban élő nővérek feladata, szolgálata – missziója – templomuk éltetése és a különböző imacsoportok befogadása. Külföldről jött nővérek segítik itt a közös munkát, akik között megtalálható egy már kilencven évesnél is idősebb nővér is, aki évtizedekig Argentínában ápolt leprásokat.

A templom előterében a rendszeres szentségimádásra invitáló meghívó mellett számos programajánlás található, melyek mindegyike egy-egy imamozgalomhoz, katolikus egyesülethez kapcsolódik. Mivel se a háznak, se a templomnak nincs állandó papja, ezért az ott működő lelkiségi mozgalmak révén idejövő papok látják el az egyházi szolgálatokat. Ami hátrány, az egyben előny is lehet. A nővérek befogadó szeretete miatt nagyon sokan járnak ide szentmisére, melynek során igazi közösség is kialakult, viszont a pap rendszeres jelenléte helyett a hívek maguk kezdeményeznek számtalan lehetőséget imádságra, közös programokra, eseményekre. Gyakoriak a kirándulások, de rendeznek farsangi mulatságot éppúgy, mint a keddenként tartott úgynevezett „férfi sulit”.

Nem lehet véletlen, hogy egy-egy vasárnap délelőtti misére gyerekek serege érkezik a templomba, legtöbbjük nagycsaládból. A szentmise kezdete előtt nagy a sürgés-forgás a templomban, hogy megszervezzék a felolvasást, a könyörgéseket, az énekek rendjét – azaz a szentmise méltóságteljes bemutatását. A közösségbe járó asszonyok majd egy évvel ezelőtt elhatározták, hogy a Szent Mónika Közösség mintája alapján mindennap imádkoznak családjukért, hetente egyszer pedig közösen a templomban, az Oltáriszentség előtt. Az ötletet tavaly tavasszal, anyák napja környékén megvalósították, s azóta a vasárnap, reggel kilenc órakor mondott szentmise után az édesanyák a tabernákulum előtt közösen imádkoznak. Ott jártamkor két rendszeresen odajáró család is hiányzott a szentmiséről, mert elutaztak. Az egyik a Csabai család. Csabai Gábor és felesége a tizennegyedik gyereküket várják most. Ők gondoltak először arra: ha az édesanyák imádkoznak, miért ne tehetnék ezt a férfiak is. 2005 őszén az egyik szentmise után Gábor hívta az apákat, keresztapákat, nagyapákat a tabernákulum elé. Azóta a szentmise után az édesapák is rendszeresen imádkoznak a szentségtartó előtt.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>