Zarándoklatok szervezője s a múló idő krónikása
A szépet keresi mindenben...
Szerző: Lőrincz Sándor
No meg segíteni. Úgy, ahogy a matematika-kémia-rajz szakos tanárnő is teszi folyamatosan. Most például a csíksomlyói búcsúra szervez egy zarándokutat, de a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnáziumot is meglátogatják. Azt az intézményt, amelyet már épültekor támogattak, hiszen a KÉSZ-tagokból, a gimnázium tanáraiból és diákjaiból verbuválódott csapat egy hétig dolgozott a kereszt alakú, éppen tető alá került, csupa fa épület takarításán. Berszán Lajos igazgató-plébános meghívta a kaposvári zarándokokat a pünkösdvasárnapi ünnepi misére, ahol „elballagnak” a végzősök. A Szörényi Jánosné vezette csapat pedig örömmel megy. Mint ahogy számos hazai búcsújáróhelyre is szervezett már zarándoklatot az agilis tanárnő, és a dévai, valamint a kárpátaljai kirándulás is sokaknak feledhetetlen volt.
A közéleti szerepvállalás folyamatosan jelen van életében, mert azt tartja: a keresztény ember nem némaságra ítéltetett. A KÉSZ megalakulását követő évben a somogyi megyeszékhelyen is létrejött az a mag, amely népes holdudvart vonz. S hogy kik tartottak előadást az elmúlt csaknem másfél évtizedben? Nehéz lenne felsorolni! Az ökumené jegyében neves helyi és országos hírű világiak és egyháziak osztották meg gondolataikat, művészetüket a közönséggel – sok esetben a katolikus gimnázium diákjai előtt is. Jelenits István, Jókai Anna, Eperjes Károly, Osztie Zoltán, Farkas István, Papp Lajos, Tőkéczki László, Semjén Zsolt, Mayer Mihály – néhány név a hosszú listáról, de különösen lélekemelő volt Balás Béla, Orbán Viktor és Balog Zoltán adventi beszélgetése.
A dr. Csillag Gusztáv elnökletével működő KÉSZ-csoport fáradhatatlan motorja a tanárnő, aki úgy véli: rendkívül fontos volt a szervezet létrejötte, ami az elmúlt években a keresztény értelmiségiek meghatározó platformja lett – jóllehet: ráférne a fiatalítás…
Azt gondolná az ember, hogy egy matektanár csak a számok világában érzi jól magát, s akit a diákok többsége bizony – hiszen sok helyütt mumus a matematika – nem gyakran foglal imáiba. Szörényi Jánosné viszont már fiatal pedagógusként is tiltakozott a szakbarbárság ellen, így az irodalomban, a zenében is rendkívül tájékozott. A kirándulásokra és a zarándoklatokra is gazdag prózai vagy éppen lírai, instrumentális vagy vokális anyaggal készül. Ezért lesz még maradandóbb az élmény, elevenebb az emlékezet. Örül, hogy tanítványai is sokat átvettek életfelfogásából, természet- és hazaszeretetéből. Az „itt élned-halnod kell” tudatát ugyanis szerinte minden osztályfőnöki órán valamilyen módon szóba kell(ene) hozni, hogy az örökre fogó tintaként, mélyen beleíródjon a diákszívekbe.
A Szent Gellért-díjas tanárnőnek a legtöbb tanítványával élő a kapcsolata. Kérésemre három kedves diákját említi. Az egyik 1995-ben a katolikus gimnázium diákjai által többször előadott Mária evangéliuma című nagy sikerű musicalben énekelte Máriát, aki elvégezte az óvónőképzőt, férjhez ment, s három éves kislányával Grazban élve, a veszprémi egyetem német szakos hallgatója. Másik tanítványa egy vak fiú, aki sikeresen leérettségizett, kiválóan gitározik, és életével is azt bizonyítja, hogy „jól csak a szívével lát az ember”. De van egy többszörösen hátrányos helyzetű családból származó lánytanítványa is, aki bíró Budapesten és az abortusz elleni küzdelem lelkes harcosa.
Szörényi Jánosné nagy szerelme a fotózás; iskolai és családi események hírnöke, és az ezerarcú természet szenvedélyes krónikása. Szó helyett képpel fogalmaz; így próbálja megállítani a múló időt, rögzíteni a pillanatot. Azt mondja: mindenben a szépet keresi és gyűjti a még szebbet. Ez látszik fényképein és tetten érhető életében is.
