1000 éves jubileumra készül a Pécsi Egyházmegye
Szerző: Fedeles Tamás
Első püspöke a franko-gall, illetve lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szent Zoerard–András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár–Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183–1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193–1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. század közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház északi oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított Pécsi Egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459–1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473–1505), valamint a püspöki vár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505–1621).
Az egyházmegye területén a 14. század elején már több mint félezer plébánia működött. A szerzetesrendek közül megtelepedtek a bencések, ciszterciek, ferencesek, domonkosok, karmeliták, ágostonos kanonokok, Ágoston-rendi remeték, pálosok stb.; a lovagrendek közül pedig a templomosok és a johanniták.
Az egyházmegye 1543-as török megszállása után alig találunk papot Tolna és Baranya megyében. Sokan, mint Csulai Móré Fülöp püspök, a mohácsi csatatéren maradtak. Más egyháziak, elsősorban a szerzetesek, kincseiket mentve elmenekültek. Egyházmegyénk területén először a lutheri tanok képviselői jelentették az új hitet, majd a hercegszőllősi zsinatot (1576) követően a lelkészek inkább a kálvini irányt követték. Maga Pécs az Erdélyből kiáramló unitáriusok központjává vált. Okvetlenül ki kell emelnünk azonban a reformáció érdemeit, hogy a török idők keserűségei közepette tartotta a lelket az elnyomottakban, megőrizte számukra a krisztusi hitet és erősítette őket Isten igéjével. Kollégiumaival biztosította a keresztény kultúra fennmaradását, sőt bizonyos felvirágzását is területünkön, művelte a magyar irodalmat és sokak kezébe könyvet adott. Várallyai Szaniszló püspök (1543–1548) menekülésétől Radanay Mátyásig (1687–1703) pécsi püspök nem lépett az egyházmegye területére. A Szentszék megbízásából a boszniai püspökök látogatták meg néhányszor a népet. A 16. század vége felé a jezsuiták először csak rendi elöljáróik megbízásából, később a Pozsonyban tartózkodó pécsi püspökök helynökeiként gyakorolták joghatóságukat.
1686-ban egyházmegyénk felszabadult a török uralom alól. Radanay püspökre azonban nagyon nehéz feladatok vártak. Egyrészt az ősi egyházi birtokok megszervezésén fáradozott, ősi jogait mentette a császári kincstár és az új földesurak foglalásai elől, másrészt papokról kellett gondoskodnia. Egyháziakat főleg Esztergomból és Veszprémből kapott. A székvárosban és a Duna melletti városokban több szerzetesház létesült, a bosnyák ferencesek vállalták a legnehezebb úttörő munkát.
Utóda, Nesselrod Ferenc (1703–1732) 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze. A templomok szinte mindenütt romokban hevertek, sok falu teljesen eltűnt a föld színéről. A nép elszegényedett, s amije megmaradt a török harácsolása után, azt a felszabadító hadműveletek során, majd a császári kincstár adószedése, a Rákóczi-féle szabadságharc hadmozdulatai, a rácok garázdálkodásai következtében vesztette el.
A 18. század legnagyobb formátumú pécsi püspöke kétségkívül Klimó György (1751–1777) volt. A papság képzésére, a kultúrára és a tudományra egyaránt nagy összegeket fordított. Egyházlátogatást tartott, templomokat építtetett, elkészítette Koller Józseffel az egyházmegye történetét, könyvtárát nyilvánossá tette, papírmalmot létesített, a teológiai képzést kiváló tanárok alkalmazásával magas színvonalúvá tette stb.
A 19. század elejére egyházmegyénk népe újból rendezett plébániai gondozásban részesült. A rendezett anyagi körülmények között élő nép fiai szívesen választották a papi hivatást. A II. József uralma (1780–1790) alatt feloszlatott szerzetesházakból is sokan csatlakoztak az egyházmegyés papokhoz. Miután a templomok felépültek, a nép figyelme az egyház másik intézménye felé fordult, az iskolai nevelés és oktatás korszerűbb fejlesztését igényelte. Ennek szolgálatára sietett Szepessy Ignác püspök (1828-1838). Rengeteget áldozott a falusi iskolákra, „hogy a pórgyermekek előtt is megnyíljék az égi és földi tudományok tárháza”. Scitovszky János (1838–1852) szintén rengeteget áldozott a falusi iskolákra. Iskoláinak ő vezette be a „föld írás, a történet, valamint a természettan tanítását”. Támogatta az akkor kezdődő óvodai nevelést. Kiemelkedő fontossággal bírt a Notre-Dame apácák Pécsre történő letelepítése.
Girk György (1852–1868) II. egyházmegyei zsinata, Dulánszky Nándor (1877–1896) nagyszerű székesegyház-építése nem jelentett Isten egyszerű népének lelki gazdagodást. Mindezek a papok és gazdagok reprezentatív vallásos jellegű akciói maradtak. Zichy Gyula püspök (1905–1926) személyes hatása a népre csekély volt.
Nem mehetünk el említés nélkül az első világégést lezáró trianoni békediktátum (1920. június 4.) mellett, melynek következtében az egyházmegye Dráván túli területei idegen állam fennhatósága alá kerültek.
Virág Ferencet (1926–1958) jobban a magáénak érezte a nép, aminek egyik oka egyszerű származása volt. Működése alatt emelkedett a papi hivatások száma, s így el tudta látni papi hitoktatókkal a sűrűsödő iskolahálózatot. Hosszú kormányzása alatt sok templom épült területünkön, ami az iparilag fejlődő Pécs új negyedeinek és több filiális községnek a lelkipásztori ellátását tette lehetségessé.
Rogács Ferenc (1958–1961) fegyelmezett, szigorú papi egyéniség volt, aki csak rövid ideig lehetett az egyházmegye főpásztora.
Cserháti József, a múlt század legjelentősebb pécsi püspöke 1961-ben mint káptalani helynök vette át az egyházmegye kormányzását. 1969-ben a pápa megyéspüspökké nevezte ki. Mint az egyházmegye szülöttje könnyen kialakította a közvetlen kapcsolatot paptestvéreivel és a hívekkel egyaránt. Többek között ennek köszönheti a megértést és segélynyújtást, amit a székesegyház, hatvannyolc templomunk, a püspöki székház és sok plébániánk felújításához kapott.
Az egyházmegye életének legfényesebb eseménye II. János Pál pápa 1991-ben tett látogatása volt. E kimagasló esemény „házigazdája” jelenlegi püspökünk, Mayer Mihály volt. Szintén az ő munkája nyomán indult újra a szeminárium, a hittudományi főiskola, az énekiskola. Az egyházmegye területén több katolikus iskolát, szeretetotthont létesített. Ő vezette át egyházmegyénket a 21. századba.