Hit és anyanyelv édestestvérek
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: MK
– Vajon kik fogják forgatni ezt a kiadványt?
– Reméljük, hogy sokan kézbe veszik, de elsősorban az újságírók, egyetemi hallgatók, hitoktatók érdeklődésére számítunk. Úgy vélem, a plébániákon mindenképpen helye van a szójegyzéknek, hiszen az egyes plébániai kiadványok, hírlevelek helyesírása, nyelvi igényessége bizony igen változó, bár az igyekezet látszik, hogy szépen fogalmazzanak, mert a szívükön viselik az anyanyelv ügyét. A jó szándék és a helyes írás meglévő igénye indította el a munkánkat. Az Akadémia által kiadott helyesírási szabályzat szójegyzékében elvétve vannak csak egyházi kifejezések, sőt amikor a rendszerváltás előtt, 1984-ben az új kiadás készült, még nagyon vigyáztak arra, hogy semmi egyházi kifejezés ne kerüljön be a szótár szókincsébe. Mivel úgy fordult a történelmünk, hogy szabadon lehet a vallásunkat gyakorolni, lehetővé vált az egyházi szókincs helyesírásának felülvizsgálata.
– Volt-e olyan kérdés, amin hosszasan töprengtek, esetleg vitatkoztak?
– Az Új Embertől átvett szólistával dolgoztunk, de igyekeztünk azt bővíteni is. Alapelvünk az volt, hogy döntésünk az Akadémia által megfogalmazott helyesírási szabályzathoz alkalmazkodjon. Az ünnepek, a karácsony, a húsvét, a pünkösd nagy vagy kis kezdőbetűs írásán sokat vitatkoztunk. Az egyházi sajtóban kétféle írásmóddal találkozunk, és a helyesírási szabályzat az ötvenes évek elején bizonyos ünnepek nevét nagy betűvel rendelte írni. Ilyen volt a nagy októberi szocialista forradalom és a nagy honvédő háború. A 11. kiadás ezt megszüntette, de azt megengedte, hogy az imént említett egyházi ünnepek nevét azok érzelmi telítettsége miatt nagy kezdőbetűvel is lehessen írni, tehát kétféle írásmódot enged meg. Ez a megengedő szabály abból indul ki, hogy mi az írás funkciója. Ha az érzelmet akarja kinyilvánítani, az ünnephez fűző bensőséges viszonyt, akkor az írás szerzőjének legyen erre lehetősége. A munkacsoport megbeszélései nagyon jó légkörűek voltak, adódtak persze néha vehemens viták is, hiszen mindannyian az „ügyért” harcoltunk. Főleg a teológusokra figyeltünk mindannyian, mert ők képviselték a szakmát. Úgy vélem, kölcsönösen nagyon sokat tanultunk egymástól. Volt olyan kérdés is, amiben nem tudtunk megállapodni. A „görögkatolikus” szót a bizottság egyik része külön írva látta helyesnek, én személy szerint azt az álláspontot képviseltem, hogy nem csak görög nemzetiségűek a görögkatolikusok, ezért egybe írnám. Mivel nem alakult ki konszenzus, ezt a kifejezést a most kiadott szójegyzékből kihagytuk, de később természetesen vissza fogunk térni rá. Amikor majd a szókincsgyűjtő pályázatunkra beérkeznek az anyagok, akkor meglátjuk, hogy azokban hogyan adatolják. Szerencsére jelentkeztek görögkatolikus egyházfiak is, meglátjuk, hogy az általuk gyűjtött anyagok milyen gyakorlatot tükröznek. A kérdést majd az írásszokás eldönti.
– Ezek szerint lesz folytatása a munkának?
– Ez az útmutató az első, nagyon nehéz lépés volt, de csak a kezdet. Azt láttuk, jó lenne nagyobb korpusszal dolgozni ahhoz, hogy a helyesírási elveket ki tudjuk dolgozni. Ezért a püspöki konferencia szógyűjtési pályázatot hirdetett, mely az 1960 és 2000 közötti nyomtatott egyházi kiadványok, egyházi sajtó, hittankönyvek, világi sajtóban és internetes anyagokban szereplő egyházi kifejezések körére terjed ki.
A pályázati felhívásban közzé tettünk egy elég szigorú gyűjtési útmutatót, amire azért van szükség, mert nem elég, ha csak szójegyzéket küldenek nekünk: fontos a forrásmegjelölés, a szó jelentésének leírása, illusztrációként a szövegből vett mondat az ott szereplő helyesírással, tehát például az, hogy ott a parókia vagy parochia írásforma szerepel-e. A napokban olvastam egy cikket, ahol azt írják, hogy a pápa bíborosokat kreált. Világi szóhasználatban ez az ige rosszalló, lekicsinylő hangulatú. Ha valakinek állást kreálnak, az azt jelenti, hogy protekcióval munkahelyet teremtenek neki. Az értelmező szótárban ennek a szónak bár több jelentése szerepel, az nem, hogy egy bizonyos papi méltóságra emel. Egyházi szóhasználatban tehát semmi pejoratív jelentésárnyalata nincs. Ha tehát a gyűjtött szó nem szerepel, vagy más jelentésben szerepel az értelmező szótárban, akkor ki kell jegyzetelni a választott forrásból. Örömmel láttam, hogy már van két kárpátaljai és egy erdélyi pályázó is.
– A keresztény ember tarthatja-e Istentől kapott ajándéknak a nemzetiségét és az anyanyelvét?
– Kétszer öt évet töltöttem a Felvidéken és Erdélyben, ahol az egyetemen tanítottam. Mindkét helyen csodálatosan szép volt látni, hogy az ott élők két dolgot nagyon becsülnek: a hitüket és az anyanyelvüket. Ezt itthon sajnos kevésbé tapasztalom, ezért szoktam is mondani tanítványaimnak, hogy nagyon figyeljenek a hitükre és az anyanyelvükre, hiszen ezek édestestvérek. Odakint láttam azok szenvedését, akiktől elvették az anyanyelvükön beszélő papot, vagy idegen ajkút helyeztek oda. A hitüket is sokkal nehezebbé vált megélni. Az első imádságainkat is az anyanyelvünkön tanuljuk meg az édesanyánktól.
