Cikkek listázása

Hit és anyanyelv édestestvérek

Szerző: Madocsai Bea

Fotó: MK

Múlt év áprilisában a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia munkacsoportot hozott létre Veres András püspök elnökletével, amely megvitatta a katolikus írásgyakorlat aktuális problémáit, és összeállított egy szójegyzéket a bizonytalan helyesírású szavak írásmódját tisztázandó. Cs. Nagy Lajos nyelvész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense is részt vett a munkában, munkatársunk őt kereste fel.
– Az egész munka elindítója az volt, hogy az Új Ember újságíróitól érkezett egy lista a püspöki konferenciához olyan szavakkal, amelyekbe lépten-nyomon belebotlanak, de a helyesírásuk problematikus. Összehívtak tehát teológusokat, nyelvészeket és a katolikus sajtó képviselőit, akik között egy éven keresztül folyt a beszélgetés, vita, egyeztetés, melynek eredménye ez a kis fehér könyvecske: Útmutató az egyházi kifejezések helyesírásához, ami idén áprilisban meg is jelent.

– Vajon kik fogják forgatni ezt a kiadványt?

– Reméljük, hogy sokan kézbe veszik, de elsősorban az újságírók, egyetemi hallgatók, hitoktatók érdeklődésére számítunk. Úgy vélem, a plébániákon mindenképpen helye van a szójegyzéknek, hiszen az egyes plébániai kiadványok, hírlevelek helyesírása, nyelvi igényessége bizony igen változó, bár az igyekezet látszik, hogy szépen fogalmazzanak, mert a szívükön viselik az anyanyelv ügyét. A jó szándék és a helyes írás meglévő igénye indította el a munkánkat. Az Akadémia által kiadott helyesírási szabályzat szójegyzékében elvétve vannak csak egyházi kifejezések, sőt amikor a rendszerváltás előtt, 1984-ben az új kiadás készült, még nagyon vigyáztak arra, hogy semmi egyházi kifejezés ne kerüljön be a szótár szókincsébe. Mivel úgy fordult a történelmünk, hogy szabadon lehet a vallásunkat gyakorolni, lehetővé vált az egyházi szókincs helyesírásának felülvizsgálata.

– Volt-e olyan kérdés, amin hosszasan töprengtek, esetleg vitatkoztak?

– Az Új Embertől átvett szólistával dolgoztunk, de igyekeztünk azt bővíteni is. Alapelvünk az volt, hogy döntésünk az Akadémia által megfogalmazott helyesírási szabályzathoz alkalmazkodjon. Az ünnepek, a karácsony, a húsvét, a pünkösd nagy vagy kis kezdőbetűs írásán sokat vitatkoztunk. Az egyházi sajtóban kétféle írásmóddal találkozunk, és a helyesírási szabályzat az ötvenes évek elején bizonyos ünnepek nevét nagy betűvel rendelte írni. Ilyen volt a nagy októberi szocialista forradalom és a nagy honvédő háború. A 11. kiadás ezt megszüntette, de azt megengedte, hogy az imént említett egyházi ünnepek nevét azok érzelmi telítettsége miatt nagy kezdőbetűvel is lehessen írni, tehát kétféle írásmódot enged meg. Ez a megengedő szabály abból indul ki, hogy mi az írás funkciója. Ha az érzelmet akarja kinyilvánítani, az ünnephez fűző bensőséges viszonyt, akkor az írás szerzőjének legyen erre lehetősége. A munkacsoport megbeszélései nagyon jó légkörűek voltak, adódtak persze néha vehemens viták is, hiszen mindannyian az „ügyért” harcoltunk. Főleg a teológusokra figyeltünk mindannyian, mert ők képviselték a szakmát. Úgy vélem, kölcsönösen nagyon sokat tanultunk egymástól. Volt olyan kérdés is, amiben nem tudtunk megállapodni. A „görögkatolikus” szót a bizottság egyik része külön írva látta helyesnek, én személy szerint azt az álláspontot képviseltem, hogy nem csak görög nemzetiségűek a görögkatolikusok, ezért egybe írnám. Mivel nem alakult ki konszenzus, ezt a kifejezést a most kiadott szójegyzékből kihagytuk, de később természetesen vissza fogunk térni rá. Amikor majd a szókincsgyűjtő pályázatunkra beérkeznek az anyagok, akkor meglátjuk, hogy azokban hogyan adatolják. Szerencsére jelentkeztek görögkatolikus egyházfiak is, meglátjuk, hogy az általuk gyűjtött anyagok milyen gyakorlatot tükröznek. A kérdést majd az írásszokás eldönti.

– Ezek szerint lesz folytatása a munkának?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>