Hófehérke, Micimackó, Jancsi és Juliska „lakik” Bőszénfa hajdani plébániáján
Meseszálló a templom tövében
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
A nyolcszobás, világos, tetőteres épület földszintjén a Mézeskalácsház a fogadórész – az óriásperec láttán még a nyál is összefut a szánkban –, de a királyi lakosztály is itt található nehéz, bordó bársonyfüggönyökkel, kristálycsillárral, baldachinos ággyal, csörgősipkás bohóccal. Micimackó is fogad bennünket – asztalán mézes csuporral –, meg Kanga, a kenguru. Az egyik szoba pedig valóban olyan, mintha egy vitorlás hajóra szállnánk, még a kalózokat sem kell nélkülöznünk. A lovagvár megannyi játékra csábít, s megelevenedik előttünk Piroska és a farkas, valamint Jancsi és Juliska története, de hívogat bennünket Hófehérke a hét törpével, no meg az örök álomba szenderült Csipkerózsika is – a herceg csókjára várva. Nehezen tudnám eldönteni, melyik szobát válasszam, hiszen mindegyik más és más, de egyben közös: egyikükben sincs televízió.
– Tudatosan törekedtünk erre, s csak a játszószobában helyeztünk el egy tévét, de az is csak ritkán van bekapcsolva – jegyzi meg Molnár Gézáné. – Ebben az elvadult világban felüdülni jönnek hozzánk a családok – szinte kizárólag magyarok – olykor egy-egy külföldi vendégvadász, hiszen vadban gazdag ez a terület –, akik együtt töltik az idejüket, érződik rajtuk, hogy odahaza is szeretetben élnek.
Amikor arról faggattam a Meseszálló háziasszonyát, milyen programok várják az ide érkezőket, a család hűséges társa, Liza, a labrador kíséretében megmutatta a kinti, tujákkal, örökzöldekkel teli birodalmat. A játszóteret, a kis tavacskát, a borospincét, a szalonnasütőt. Fürdésre csábít a medence, és a kert végéből indul a turistaút a simonfai kecskefarmra, ahol a kecskesajtkészítés fortélyaival is megismerkedhetünk, nem beszélve a kulináris örömökről, arról a mennyei ízharmóniáról, amelyet a jól fűszerezett kecskesajt tartogat számunkra. A falu határában lévő halastó mellett néhány bivaly és szürke marha dagonyázik a szikes területen, de talán ennél is érdekesebb a Kaposvári Egyetem szarvasfarmján lévő állatsimogató. A bemutatókertnek Nagy János a gazdája, s ahogy belépünk a kapun, elindulnak felénk a szelídebb szarvasok. Dám- és gímszarvasok, őzek, muflonok és vaddisznók kedvelt élőhelye ez az ezerötszáz hektáros Surján-völgyi birodalom.
A Meseszálló szomszédságában áll a templom. Tornya szinte uralja az egész vidéket. Isten felújításra már igencsak megérett hajlékát több mint egy évszázada a telepesek kedves szentjének, Szent Nothburgának tiszteletére építették – Magyarországon egyedülállóként. Kiss József szentbalázsi plébános miséz e falak között – a közeli Szentbalázs filiája Bőszénfa –, ám lélekkel teli prédikációit sajnos elég kevesen hallgatják. Az idős atya is örül, hogy Bőszénfa éke a Meseszálló, ahol mindenkor szívesen látott vendég.
– Áldott ez a hely, hiszen a szálló falai be vannak imádkozva – mondja Molnár Gézáné, akit a legtöbben Aninak szólítanak. – Béke és nyugalom vesz körül bennünket, s úgy érzem, Isten ránk kacsint, amikor látja a homokvárépítő családokat, mászókázó, kerékpározó gyerekeket. Amikor esténként kiülök a teraszra, hogy megpihenjek, a kútnál megjelenik egy kis róka, a télen pedig a mogyorófa tövénél tanyáztak az őzek. Örülök, hogy egész évben tanúja lehetek annak, miként él együtt ember és természet, s figyelhetek az Úr hangjára. Régebben ez másként volt. Vállalkozóként éltünk, és nem tagadom: bizony minket is rendesen megrángatott az élet. Szerencsére időben jött egy jól irányzott „bal horog”, ami észhez térített, és Istenhez fordított bennünket. Az pedig külön kegyelem, hogy az egyházi és a világi személyek között is voltak-vannak segítőink ezen az úton, és általuk még intenzívebben élhetjük hitünket, és élvezhetjük az Úr hozzánk hajló jóságát.
Megtudom: a közelmúltban férjhez ment a lányuk, ám fiuk még nem találta meg az igazit. Így a Meseszálló egyik tartópillére Gézu, no meg édesapja, aki egyelőre még csak a hétvégeket tölti itt. Azok pedig gyorsan elrepülnek, hiszen mindig van teendő. A fűnyírás rendszeres program, mint ahogy az építés-szépítés-virágosítás is. Legutóbb például egy cölöpkerítést építettek, aztán festettek, burkoltak, most következik majd a homokozó felújítása.
A Molnár család azt tervezi, hogy egy új játékparkot létesít, ám ehhez nyerniük kell egy pályázaton. Így még több óvodás és kisiskolás önfeledt örömének lehetnének részesei. Építenének egy kemencét is, hogy bővüljön a játszóház tevékenységi köre. Egyébként általános iskolai osztályok is felfedezték már a bőszénfai mesebirodalmat, és az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek a diákok; a leggyakrabban interneten keresztül jelentkeznek be, s visszajáró vendégeik is vannak. A kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola másodikosai június közepén ide szervezték kétnapos osztálykirándulásukat.
Nyitrai István, a település polgármestere ugyancsak büszke a Meseszállóra, és elismeri Molnárék erőfeszítéseit. Mint mondta, nemcsak a szálló falai közé, hanem a faluba is életet hoznak a vendégek. A falusi és a konferenciaturizmus egyaránt virágozhat itt, hiszen mindegyikhez adottak a feltételek.
Bőszénfa önkormányzata is mindent megtesz azért, hogy vendégcsalogató legyen e kis település. A közelmúltban például pihenőparkkal gazdagodott a somogyi megyeszékhelyhez mindössze tizenöt kilométerre fekvő falu, amelynek vezetői a millennium évében országosan is egyedülálló ötlettel álltak elő: márványtáblán örökítették meg az itt élők nevét.
Amikor arról kérdeztem a ház asszonyát, melyik szoba a kedvence, Ani azt válaszolta, hogy a Csipkerózsika. Talán azért, mert a szállóval együtt e szépséges vidéket is sikerült felébreszteniük százéves álmából.
