Hófehérke, Micimackó, Jancsi és Juliska „lakik” Bőszénfa hajdani plébániáján

Meseszálló a templom tövében

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Lőrincz Attila

Az élet érték, vigyázz rá! / Az élet vagyon, használd fel! / Az élet szeretet, add át magad! – Teréz anya sorai sorjáznak a falra függesztett merített papíron, de a mosolyról is szép gondolatok olvashatók a bőszénfai Meseszálló bejáratánál. Egy apró, hatszáz lelkes somogyi faluban járunk, amelynek hajdani plébániája csaknem egy évtizede Meseszállóként működik, ám nem kell attól tartanunk, hogy nyakunkba ugrálnak a mesehősök. Mégis van valami báj és derű abban, ahogy egy-egy szobát őriznek gyermekkorunk falra pingált figurái. Az igézően szép környezetben lévő épületet Molnár Gézáné működteti, akinek első dolga volt, hogy a recepció fölé lógatott boszorkányt egy mosolygó angyalra cserélte, és az ajtó fölé kirakta a feszületet is.

– Régebben is hallottunk erről a szép zselici faluról és annak Meseszállójáról, de akkor még nem gondoltuk, hogy egyszer fiammal, Gézuval mi várhatjuk majd az idelátogatókat – mondta Molnár Gézáné. – Kedves barátaink tulajdona az ingatlan, s mi megpróbáljuk élettel megtölteni. Kicsik és nagyok egyaránt jól érzik itt magukat, s a legtöbb vendégünk mindkét idézetet lemásolja, amikor néhány nap vagy egy hét után elköszönnek tőlünk.

A nyolcszobás, világos, tetőteres épület földszintjén a Mézeskalácsház a fogadórész – az óriásperec láttán még a nyál is összefut a szánkban –, de a királyi lakosztály is itt található nehéz, bordó bársonyfüggönyökkel, kristálycsillárral, baldachinos ággyal, csörgősipkás bohóccal. Micimackó is fogad bennünket – asztalán mézes csuporral –, meg Kanga, a kenguru. Az egyik szoba pedig valóban olyan, mintha egy vitorlás hajóra szállnánk, még a kalózokat sem kell nélkülöznünk. A lovagvár megannyi játékra csábít, s megelevenedik előttünk Piroska és a farkas, valamint Jancsi és Juliska története, de hívogat bennünket Hófehérke a hét törpével, no meg az örök álomba szenderült Csipkerózsika is – a herceg csókjára várva. Nehezen tudnám eldönteni, melyik szobát válasszam, hiszen mindegyik más és más, de egyben közös: egyikükben sincs televízió.

– Tudatosan törekedtünk erre, s csak a játszószobában helyeztünk el egy tévét, de az is csak ritkán van bekapcsolva – jegyzi meg Molnár Gézáné. – Ebben az elvadult világban felüdülni jönnek hozzánk a családok – szinte kizárólag magyarok – olykor egy-egy külföldi vendégvadász, hiszen vadban gazdag ez a terület –, akik együtt töltik az idejüket, érződik rajtuk, hogy odahaza is szeretetben élnek.

Amikor arról faggattam a Meseszálló háziasszonyát, milyen programok várják az ide érkezőket, a család hűséges társa, Liza, a labrador kíséretében megmutatta a kinti, tujákkal, örökzöldekkel teli birodalmat. A játszóteret, a kis tavacskát, a borospincét, a szalonnasütőt. Fürdésre csábít a medence, és a kert végéből indul a turistaút a simonfai kecskefarmra, ahol a kecskesajtkészítés fortélyaival is megismerkedhetünk, nem beszélve a kulináris örömökről, arról a mennyei ízharmóniáról, amelyet a jól fűszerezett kecskesajt tartogat számunkra. A falu határában lévő halastó mellett néhány bivaly és szürke marha dagonyázik a szikes területen, de talán ennél is érdekesebb a Kaposvári Egyetem szarvasfarmján lévő állatsimogató. A bemutatókertnek Nagy János a gazdája, s ahogy belépünk a kapun, elindulnak felénk a szelídebb szarvasok. Dám- és gímszarvasok, őzek, muflonok és vaddisznók kedvelt élőhelye ez az ezerötszáz hektáros Surján-völgyi birodalom.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>