Klinika a leprásokért Flores távoli szigetén

Kezünk munkájából élünk

Szerző: Suhajda Lajos SVD

Ha valamelyik hónapról elmondhatjuk azt, hogy különösen is munkás hónap, akkor júliusról el kell mondanunk. Hiszen ekkor van az aratás ideje. Eszembe jut az Úr Jézus kijelentése: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom” (Jn 5,17). Isten létére vállalta a kétkezi munkás életét. A názáretiek megbotránkoztak rajta: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Nem az ácsnak a fia?… Honnét vette hát mindezeket?” (Mt 13,54.56). Szent Pál is így mert védekezni: „Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg” (ApCsel 20,33–34). A korintusiaknak pedig ezt írta: „ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát… Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem… Krisztus igazságára mondom, ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem” (2Kor 11,7.9–10). Hogyan tartják ezt be a missziós nővérek Flores szigetén, Indonéziában?

Dominicuss Hanta ezermester. Villanykészülékeket, órákat javít. Ügyesen fon gyékénytárgyakat. A rutengi műszaki középiskolában végzett. Szép jövő előtt állt, de baleset érte. Deréktől lefelé teljesen megbénult, mozgási lehetőségét a tolószék határozza meg. Jó ideje a nővérek cancari klinikáján dolgozik, Ruteng közelében. (Ezen a vidéken működik a magyar Mészáros Ferenc atya is, akiről már olvashattak lapunkban.) A mester tolószékében ülve fon, és szebbnél szebb iparművészeti tárgyakat készít. Ha valamit javítani kell, munkaasztalához gurul, ott munkatársa rögzíti a kocsiját, aztán nyugodtan dolgozhat. A műszerek, szerszámok karnyújtásnyira vannak. Kis világa akkora, mint karja hossza és ameddig kocsija akadálytalanul elviszi. Ebben a kis világban hasznosnak érzi magát.

Munkatársai közül sokan leprában szenvedtek. Otthon elsorvadtak volna. Itt a klinikán azonban hasznosítani tudják magukat. Virgula nővér 1965-ben kezdte meg a klinika építését kizárólag leprabetegek részére. Addig kórházakban ápolták őket a többi beteggel együtt. Kitartó, nagy áldozatok árán a klinika nemcsak Flores, hanem egész Indonézia legjobb klinikája lett. Sok olyan beteg is itt kezelteti magát, aki más szigetről érkezett. A klinika jó hírére és lehetőségeire sokan felfigyeltek. A közeli Ausztráliából 1994 óta rendszeresen érkeznek orvoscsoportok. A műtéteket ingyen végzik.

A kormány programja segítségével 1989 óta felkutatják a betegeket, és segítenek rajtuk. A kormány 2000-ben úgy látta, hogy sikerült legyőzni a leprát. A nővérek ennek ellenére tovább járják a vidéket. Megtanítják az embereket a betegség felismerésére: a bőrön jelentkező fehér foltokat vattával kell érinteni. Ha nem érzik az érintést, akkor leprára kell gyanakodni. A következő lépés: mielőbb kórházba menni. A betegeket ott ellátják gyógyszerrel, amit sajnos sokan eladnak, hogy árán élelmet vegyenek. Így okoskodnak: ha már meg kell halni, legalább ne éhesen.

A betegséget részben sikerült visszaszorítani, de a betegek továbbra is szenvednek a kirekesztettség miatt. Ezért szervezték meg a nővérek a műhelymunkát. A lábadozók gyékényből különböző tárgyakat fonnak, ruhát varrnak, protézist készítenek a végtagjaikat elvesztetteknek. A művégtagokat mindig méretre készítik. Ha meghal a viselője, vele együtt temetik el.

Persze nem megy minden zökkenőmentesen. A lakkozóműhelyben tilos a dohányzás. Az egyik munkás társai figyelmeztetése ellenére rágyújtott. A nővérnek kellett kivennie a szájából a cigarettát. Meg is tette elég hangos magyarázat kíséretében. Nem lett belőle harag, csak mély emlék.

A klinikát jelenleg Franseline Sabu nővér vezeti, amíg Virgula nővér sérült tüdejű gyöngyhalászokat gondoz a tengerparton. „Ő mindig jóval megelőzi korát!” – mondja róla Franseline nővér, aki magáról így nyilatkozik: „Ez az én mindennapi munkám: az orvosi kezeléstől a szociális gyógyulásig és az azt követő beilleszkedésig.” Nem könnyű, nagy hit kell hozzá, aminek magyarázata: „Embereknek akarunk segíteni, hogy emberekké váljanak!”

Imádkozzunk, hogy minden beteg ápolásra találjon, és minden gyógyult becsületes munkához jusson, és boldoguljon az életben!

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>