Megpihenni, imádkozni és továbbindulni
Dona nobis pacem
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
Most, a nyaralások kezdetén jó tudni, hogy az útra indulók a Ferihegyi repülőtér 2/B terminálján, a harmadik emeleten, hasonlóan a nagy külföldi repülőterekhez, betérhetnek egy kápolnába, hogy pár percig csendben imádkozzanak.
Az első lépések után mindegyik felekezet megértette, fontos feladata, küldetése van e különös helyzetben lévő kápolnának és az itt szolgáló papoknak, lelkészeknek. A világ minden tájáról érkező, mindenféle nyelvet beszélő utasok térnek be ide, akik néha csak egy pillanatot kívánnak itt eltölteni, máskor viszont az utazás élményei miatt egész eddigi életüket kívánják átgondolni.
Varjú Imre káplánja volt Pestszentlőrincen Czap Zsolt. A repülőtéri lelkészetben is segítette plébánosát, így természetes volt, hogy amikor Varjú Imre Budára került, káplánja folytatta munkáját. Czap Zsolt nemrég plébános lett Szemeretelepen, de a repülőtéri lelkészi szolgálatot továbbra is ellátja Erdő Péter bíboros megbízásából. Rendszeresen jár ki a repülőtérre, misézik, a betérőkkel, ha hozzáfordulnak, beszélget, fogadja az előre bejelentkező zarándokcsoportokat és úti áldást ad nekik.
„Speciális hely speciális megoldásokat kíván – kezdi beszélgetésünket, amikor a repülőtéren felkerestem. – Pár hete, amikor beléptem a kápolnába, egy férfit láttam a földre hajolva. Először nem tudtam, mit csinál. Aztán láttam, kabátját terítette a földre, kereste Mekka irányát, majd fegyelmezett testtartásban elvégezte imáját. Bár keresztényeké elsősorban a kápolna, mindenki saját hite szerint imádkozhat itt. A kápolnában őrizzük az Oltáriszentséget is, ilyen értelemben katolikus templomról beszélhetünk. Az oltár mögött van egy kis irodánk is, ahol a többi felekezettel felváltva tartunk ügyeletet. Volt már, aki itt tartott keresztelőt, sőt olyan is, aki oly mértékben kötődött a repülőtérhez, hogy esküvőjét is itt kívánta megtartani. A lehetőség, hogy jelen legyünk a repülőtéren, nagyon lényeges. Fontos, hogy az utasok betérhetnek a kápolnába, időről időre találkozhatnak velünk, de fontos azért is, mert a repülőtéri dolgozók közt járva, azokkal beszélgetve – missziót is végezhetünk. Már hagyománya van például annak, hogy karácsony éjszakáján misét mondunk itt, a repülőtéren. Igaz, éjfél helyett este tízkor, de a környékről sokan el szoktak jönni. Kisgyerekekkel, akiknek az éjféli mise már késő lenne, ám el szoktak jönni az itt dolgozók közül is többen.
A repülőtereken szolgáló lelkészeknek két nemzetközi szervezete is van. Az egyik ökumenikus, a másikat a Vatikán hívta életre, ez a katolikus repülőtéri lelkészeket foglalja magába. Ez utóbbi az Elvándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa alá tartozik. E tanács foglalkozik az utazó emberekkel, az embercsoportok elvándorlásával kapcsolatos valamennyi kérdéssel: az elvándorlók, a menekültek, a tengerészek, a repülőgépek személyzete és utasai, a nomádok, a zarándokok és a turisták gondjaival – lelkipásztori szempontból. Mindkét szervezet rendszeresen tart konferenciákat, ahol tapasztalatcserére épp úgy lehetőség nyílik, mint a fejlődés irányának megbeszélésére. Munkánk része az is, hogy a repülőtéren szolgálatot teljesítő dolgozók felmerülő vallási igényét segítsük. A keresztelés, házasságkötés mellett áldottuk már meg az itt szolgálatot teljesítő tűzoltóautókat, s természetesen tudjuk azt is, miként kell, kellene viselkednünk rendkívüli helyzet esetén.
Munkánk, szolgálatunk azonban a hétköznapi, zsibongó repülőtéri élet forgatagában zajlik. Ha zarándokok indulnak, áldást kérhetnek, utasaink az itt szolgáló lelkészekkel elbeszélgethetnek, s aztán folytathatják útjukat.”
