Cikkek listázása

Sümeg: a csodás gyógyulások zarándokhelye

„Anyai áldással bocsáss el bennünket…!”

Szerző: Budai Éva

„Mit akar az Isten? Vajon feltesszük-e ezt a kérdést elégszer? Az ember legtöbbször csak azt hajtogatja: én ezt akarom, azt akarom… Legyetek szentek, mint az, aki titeket meghív – olvassuk a Szentírásban. A szentségre képtelenek vagyunk, mondják sokan. De hát mit jelent szentnek lenni? A szentség Istennel való folyamatos kapcsolat a mindennapokban. Hogy az, amit egy szentmisében, egy lelki beszélgetésben egy lelkigyakorlaton kaptunk, átfolyik belőlünk a másik emberhez – tetteinkben…” – Sümegen, az ősi ferences kolostorban egy lelkigyakorlaton hallgattam nemrég páter dr. Barsi Balázs ferences szerzetest, a helyi ferences közösség házfőnökét, aki 2005 nyarától a Szűz Máriáról nevezett (mariánus) rendtartomány provinciálisa is. A ferences lelkiség lényege is megfogalmazódott fenti gondolataiban, amit ma úgy emlegetünk legtöbbször: a megélt kereszténység.
Szentnek lenni életküldetés. Amint ez történt a 12. századi gazdag római posztókereskedő léha életű, dorbézoló, kereskedői, majd katonai hírnévre vágyakozó fiával, Giovanni Bernardonéval – akit Assisi Szent Ferencként ismer az egyháztörténet –, mikor megvilágosodott előtte betegsége infernóiban, mit akar az Isten tőle. Ellenállhatatlan hívást érzett, hogy az evangéliumhoz visszatérve a szegényekkel sorsközösséget vállalva éljen. Isten kicsinyei, a betegek, az árvák között találta meg feladatait. Azaz Krisztust követte a földi pályán. Szolgálata nyomán az Egyház megtisztult, megerősödött. Társak is szegődtek mellé, akikből később megalakult a ferences rend.

„...akik Isten népének szolgáljanak...”

Még a török pusztítás és a hitújítás térhódítása miatt lelki, erkölcsi válságban sínylődött az ország, mikor Széchenyi György veszprémi püspök a gyaurokkal sikeresen szembeszálló Sümegre missziós munkára hívta a ferenceseket 1648-ban. Levelet írt a szalvatoriánusok káptalanjának, hogy legalább két ferences atyát küldjenek Sümegre, „akik Isten népének szolgáljanak” – olvassuk dr. Kovács Kalliszt sümegi ferences atya nemrég kiadott A sümegi ferences rendház és kegytemplom története című könyvében, amely az elveszettnek hitt és megkerült Historia Domus alapján sok-sok új adatot rögzít a korábbi ismeretekhez képest. Majd miután Szegedi István és Sümegi Bonaventúra ferences barátok megérkeztek a városba, ideiglenesen a várban kaptak elszállásolást, amíg a kolostor fel nem épült. Erre 1652-ben került sor, majd két év múlva már a templom is állott. A rendház bejárata fölött ma is olvasható a püspök címerével ékesített, kőbe vésett latin nyelvű fölirat, mely arról is tudósít, hogy a rendházat és a templomot a Látogató Boldogságos Szűz tiszteletére emelték. Azaz a magyar népi szakrális hagyományok szerint Sarlós Boldogasszony a titulusa. Hogy a sümegi ferences templomot nem annyira Sarlós Boldog­asszony patrocíniuma nyomán ismerik mégsem, hanem egy csodatévő Mária-szobor miatt, annak eredete 1699-be nyúlik vissza. Ekkor egy tekintélyes bécsi ­asszony (Bengarin Mária Zsófia Katalin) súlyos betegségében rothadásnak indult, gennyes tomporával, elhalt idegekkel a lábában bénultan kereste gyógyulását Istenbe vetett bizalommal, mikor éjjel álmában egy fából faragott Mária-szobrot látott, melyet ha felkeres és imádkozik előtte, sugallta az álom, Mária közbenjárásával kiesdheti, hogy visszatérjen az egészsége. Hosszú út vezetett Sümegre, több éven át keresték urával a szent szobrot, majd mikor megtalálták, a csoda valóban bekövetkezett. Az asszony meggyógyult, s újra járni tudott. Azóta a csodatevő Mária-szobor ezreket vonzott Sümegre, s számos csodás gyógyulás követte az elsőt.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>