Gy. Szabó Béla metszetsorozatának egri kiállítása
Jelenések könyve
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
Két érzékeny lelkű művészt ismertünk meg bennük. Barátságuk a kolozsvári esztendőkre tehető, amikor nap mint nap találkoztak a különböző írói társaságokban, irodalmi folyóiratok szerkesztőségében.
Gy. Szabó Béla nevében a „gy” a gyulafehérvári Szabó Béla név rövidítése. Ez a születési helyét jelöli. Itt lett a római katolikus főgimnázium diákja. Majd Budapesten a Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója.
Tehetsége igen korán megnyilatkozott. Negyedik elemista, amikor rajztehetségét észreveszik, és Raithoffer Jenő, Székely Bertalan tanítványa irányítja a tehetséges diákot. Dsida Jenő is korán kezd verseket írni, és korán megmutatkozik formaérzékenysége, formaművészete.
Abban is hasonlítanak, hogy mindketten más pályára készülnek. Dsida Jenő jogra jár, de sosem fejezi be tanulmányait, Gy. Szabó Béla viszont gépészmérnöki diplomával a zsebében érkezik vissza Gyulafehérvárra, szüleihez, de a kibontakozó gazdasági válság miatt nem jut álláshoz. Pasztellképek és olajfestmények születnek ebben a korszakban.
1931-ben sikerül rövid időre mérnöki álláshoz jutnia Kolozsvárott, és ekkor kezdődnek el a kolozsvári évek: egészen haláláig itt él.
Mérnökösködése idején tovább folytatja a rajzolást, a festést. Egy alkalommal egy kis rajz véletlenül kihullik a gépészmérnöki tervei közül, az egyik mérnöktársa fedezi fel ezt a rajzot. Elviszi hozzá sógorát, Jancsó Bélát, a publicistát, aki pedig Koós Károly figyelmét hívja fel a tehetséges művészre.