Február 11. a betegek világnapja
A szeretet útja…
Szerző: Kozma Adrianna
Fotó: Kozma Adrianna
A barnára festett kapu csendesen nyílik ki a csöngő megszólalása után. Mosolygós, kissé fáradt, fiatal női arc bukkan fel a félhomályból. Az udvarban egy bordó autó áll. Nélkülözhetetlen eszköz Vadnay Márta életében. A kis méretű terasz végig van rakva fával. Segítséget jelent, hogy nem kell messzire menni, ha rakni kell a tűzre.
A valójában tágas méretű előszoba kicsinek tűnik. A tolókocsi és az etetőszék uralja a helyiséget. A szobából vidám hangok szűrődnek ki. A konyhában már pattog a tűz, bár csak most értek haza. Az édesanya mesélni kezd:
– Nehéz elfogadni, hogy a fájdalom belép az életünkbe és része lesz annak. Valamilyen formában megtalál minket, a kérdés csak az, mi hogyan fogadjuk. Az én életemben a legnagyobb fájdalom, hogy fogyatékkal született a gyermekem. A megoldás? Megpróbálni elfogadni, sőt átölelni a fájdalmamat! – elgondolkodva folytatja: – Persze, ez nem egyszerű. Még ha sikerül is, valamikor újra meg újra megismétlődnek a kételyek, mert szerintem az elfogadás egy állandó folyamat. A körülmények folytán újra élővé válik ez a seb, amivel ismét és szüntelen meg kell békélni, együtt kell élni.
Márta kicsit elmereng, az arca tükrözi, hogy kemény úton próbál helytállni: