A csengelei egyházközség jubileumi búcsúünnepe
„Múltba gyökerezett jövő”
Szerző: Katona Attila, Zólyomi-Katona Theodóra
Szent Imre herceg oltalmában
Területét a régészeti leletek tanúsága szerint a középkorban kunok lakták. A feltárások során két templom maradványait is megtalálták. A török uralom után került ez homokos puszta Szeged birtokába. Lakói földműveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A 20. század első felében már 4000 körüli volt a csengelei tanyákon élő emberek száma. Számukra nagy segítség volt, hogy gróf Klebelsberg Kunó miniszter több tanyasi iskolát is építtetett az 1920-as években. Ezekben az intézményekben rendszeresen tartottak szentmiséket is. A lelkipásztori ellátást a szomszédos Balástya papjainak kellett megoldaniuk, ott volt a legközelebbi templom is. A csengelei hívekben erősen élt a vágy, hogy önálló egyházközségük legyen, s ne kelljen a 20 kilométerre lévő balástyai plébániahivatalba menniük ügyes-bajos dolgaikat intézni. Ezt a várakozást Glattfelder Gyula püspök úr teljesítette be, amikor 1931-ben engedélyezte a csengelei egyházközség felállítását, melynek patrónusa Szent Imre herceg lett.
A háborús, majd a kommunista idők nem tették lehetővé, hogy a jámbor hívek templomot is építsenek; a plébánia három szobáját összenyitva tartották a szentmiséket egészen 2001-ig. Ekkor épült fel az új templom, melyet Csengele szülöttének, Laczkó Ferenc plébánosnak, pápai prelátusnak köszönhetnek a helybeliek.
Táguló „egyházi látótér”
Csengelén még él a hagyományos vallásosság: a szentségek felvételét és a gyermekek hitoktatását sokan fontosnak tartják, az iskolások 80 százaléka jár hittanra. Érezhető azonban, hogy ez nem elegendő az élő hit megőrzéséhez és továbbadásához. Ezért a hitoktatásban is igyekszünk a fő hangsúlyt a közösségben megélt szeretetre helyezni, hiszen így tapasztalható meg legjobban Isten szeretete. A fiataloknak lehetőségük van betérni plébániánkra kötetlen programok alkalmával is.
Sajnálatos tény, hogy a paphiány miatt 1996 óta nincs a falunak helyben lakó plébánosa. Laczkó Ferenc atya két segédlelkésszel együtt Kistelekről látja el Csengelét és a környező településeket, Pusztaszert, Ópusztaszert, Dócot, Balástyát és Sándorfalvát. Az egységes irányításnak előnyei is vannak: gyakran találkozunk, közös programokat – imaórákat, előadásokat, táborokat – szervezünk ebben a nagy közösségben, tudunk egymás gondjairól, örömeiről. Megalakítottuk az Ifjú Keresztények Egyesületét (IKER), mely pályázatokkal és rendezvények szervezésével támogatja az egyházközségekben a lelkipásztori munkát.
A kistérséghez való tartozáson kívül igyekszünk erősíteni az egyházmegyéhez való kötődésünket is. Évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvánnyal és a tavaly alapított Egyházmegyei Pasztorális Centrummal. Tagjai vagyunk a Világi Apostolok Közösségének (VAK), amely már nem csupán egyházmegyei, hanem országos kapcsolatokat is jelent.
Igyekszünk tehát a csengeleiek „egyházi látóterét” ily módon tágítani, s nagy örömünkre már látszanak a magvetés első csírái.