Cikkek listázása

A csengelei egyházközség jubileumi búcsúünnepe

„Múltba gyökerezett jövő”

Szerző: Katona Attila, Zólyomi-Katona Theodóra

A Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó kis település, Csengele plébániáján négy éve egy fiatal, háromgyermekes hitoktató házaspár él és tevékenykedik világi apostolként Krisztus szolgálatában. Ők mutatják most be 75 éves egyházközségük történetét, jelenét és jeles évfordulójuk megünneplését.
Csengele község Szegedtől mintegy 40 kilométerre fekszik északi irányban. „A nyugalom szigete” – mondja mindenki, amikor beér a szép, rendezett faluba. A kétezer lelket számláló település lakosságának fele ma is tanyán él békésen, nyugodtan, sokat imádkozva, ugyanakkor keményen dolgozva megélhetéséért.

Szent Imre herceg oltalmában

Területét a régészeti leletek tanúsága szerint a középkorban kunok lakták. A feltárások során két templom maradványait is megtalálták. A török uralom után került ez homokos puszta Szeged birtokába. Lakói földműveléssel, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A 20. század első felében már 4000 körüli volt a csengelei tanyákon élő emberek száma. Számukra nagy segítség volt, hogy gróf Klebelsberg Kunó miniszter több tanyasi iskolát is építtetett az 1920-as években. Ezekben az intézményekben rendszeresen tartottak szentmiséket is. A lelkipásztori ellátást a szomszédos Balástya papjainak kellett megoldaniuk, ott volt a legközelebbi templom is. A csengelei hívekben erősen élt a vágy, hogy önálló egyházközségük legyen, s ne kelljen a 20 kilométerre lévő balástyai plébániahivatalba menniük ügyes-bajos dolgaikat intézni. Ezt a várakozást Glattfelder Gyula püspök úr teljesítette be, amikor 1931-ben engedélyezte a csengelei egyházközség felállítását, melynek patrónusa Szent Imre herceg lett.

A háborús, majd a kommunista idők nem tették lehetővé, hogy a jámbor hívek templomot is építsenek; a plébánia három szobáját összenyitva tartották a szentmiséket egészen 2001-ig. Ekkor épült fel az új templom, melyet Csengele szülöttének, Laczkó Ferenc plébánosnak, pápai prelátusnak köszönhetnek a helybeliek.

Táguló „egyházi látótér”

Csengelén még él a hagyományos vallásosság: a szentségek felvételét és a gyermekek hitoktatását sokan fontosnak tartják, az iskolások 80 százaléka jár hittanra. Érezhető azonban, hogy ez nem elegendő az élő hit megőrzéséhez és továbbadásához. Ezért a hitoktatásban is igyekszünk a fő hangsúlyt a közösségben megélt szeretetre helyezni, hiszen így tapasztalható meg legjobban Isten szeretete. A fiataloknak lehetőségük van betérni plébániánkra kötetlen programok alkalmával is.

Sajnálatos tény, hogy a paphiány miatt 1996 óta nincs a falunak helyben lakó plébánosa. Laczkó Ferenc atya két segédlelkésszel együtt Kistelekről látja el Csengelét és a környező településeket, Pusztaszert, Ópusztaszert, Dócot, Balástyát és Sándorfalvát. Az egységes irányításnak előnyei is vannak: gyakran találkozunk, közös programokat – imaórákat, előadásokat, táborokat – szervezünk ebben a nagy közösségben, tudunk egymás gondjairól, örömeiről. Megalakítottuk az Ifjú Keresztények Egyesületét (IKER), mely pályázatokkal és rendezvények szervezésével támogatja az egyházközségekben a lelkipásztori munkát.

A kistérséghez való tartozáson kívül igyekszünk erősíteni az egyházmegyéhez való kötődésünket is. Évek óta nagyon jó a kapcsolatunk a szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvánnyal és a tavaly alapított Egyházmegyei Pasztorális Centrummal. Tagjai vagyunk a Világi Apostolok Közösségének (VAK), amely már nem csupán egyházmegyei, hanem országos kapcsolatokat is jelent.

Igyekszünk tehát a csengeleiek „egyházi látóterét” ily módon tágítani, s nagy örömünkre már látszanak a magvetés első csírái.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>