„Az igazi világosság… a világba jött” (Jn 1,9)
Borzalka ünnepe
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Léphaft Pál
– Végre összegyűlt a pénzem egy jó meleg, kötött sapkára. Holnap el is megyek báránymamához és veszek belőle egyet magamnak. Abban aztán nem fogok fázni, ha eljön az éjféli ünnepség ideje.
– Borzalka! Engedj be, kérlek! – kopogtatott be az ablakon Suta, a fiatal őzfiú. – Segíts rajtunk! – lihegte, miközben bebújt a nyitott ajtón. – A mamámnak beszorult a lába egy csapdába. Alig tudtuk kiszabadítani. Most otthon fekszik, és nagyon fáj a sebe. Be kellene kenni varjúhájjal, de az két petákba kerül, és nekünk csak egy van. Ha tudnál kölcsönadni…
Borzalka még azt sem hagyta, hogy végigmondja. Suta kezébe nyomta a pénzt, és mellé még néhány finom sárgarépát is:
– Ettől biztosan erőre kap majd a mamád! – integetett neki, és még utána kiáltotta: – Ha még szükségetek lenne valamire, csak szóljatok bátran!
A pénztárcája kicsit vékonyabb lett ugyan, de a kedve annál jobb. „Nem baj – gondolta –, majd egy kicsit kisebb sapkát veszek, van még elég pénzem!” Másnap, mikor elindult báránymamához, az úton Trézsi nénivel, az öreg sündisznó nénivel találkozott. Szegény úgy kapkodta fáradt, öreg lábait a fagyos földön, mintha csak táncolna.
– Jaj, kedveském, elszakadt a csizmám, s most csak a nyári szandálomban tudok a boltba menni. Az én kevés pénzecském épphogy elég arra, hogy a télire valót megvegyem magamnak… De nem baj, aranyoskám! Úgyis mindjárt itt a tavasz, s előbújik a napocska, és lesz akkor olyan meleg, hogy még az én fáradt lábam is felmelegszik majd – dörzsölgette össze fagyot kezét.
Borzalka nem szólt semmit, de mikor kikerülte a nénit, észrevétlen három petákot csúsztatott a zsebébe. „Ez biztos elég lesz egy jóféle csizmára!” – gondolta elégedetten, s eszébe sem jutott, hogy ettől az ő bukszája ismét karcsúbb lett. Pont hárompetáknyival. De a szívében az öröm csak úgy dagadt, mint az áradó folyó. Széles jókedvében elhatározta, hogy ha már úgyis arra jár, benéz Bellához, akinek nemrégiben bocsai születtek. S hogy ne menjen üres kézzel, egy egész üveg mézet vett a réti boltban. Csak most vette észre, hogy már csak két petákja maradt, de csöppet sem bánta:
– Hiszen úgyis megvan még a tavalyi sapkám. Majd egy kicsit befoltozom, s jó lesz az még az idén.
Mire báránymamához ért, már sötétedni kezdett. A báránylak ablakán át hangos vita zaja szűrődött ki:
