Családos és ifjúsági találkozó kaposváron
Reménység mindenkinek
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: Kassányi Jenő
Herbert Dóra fogadta és tájékoztatta az érkezőket: „Az idei mottónk: reménység mindenkinek. A mi reménységünk, Jézus Krisztus valóban mindenki számára reménység, és aki vele találkozik, sőt vele él, annak nincs mitől félnie. Ezt az üzenetet akartuk ezen a héten továbbadni a vendégeinknek, méghozzá úgy, hogy ne csak találkozzanak az Örömhírrel, de az úgynevezett fakultációk, beszélgetések során gyakorlati útmutatást is kapjanak ahhoz, hogyan adhatják tovább a hitüket a közelükben élőknek”.
Minden nap nagy, közös dicsőítéssel kezdődött, azután a gyerekek az életkoruknak megfelelő foglalkozásokon vettek részt. A játékot, sportot, kézműves tevékenységet, beszélgetéseket főleg egyetemista fiatalok vezették. Ez alatt az idő alatt a felnőttek előadást hallottak a személyes istenkapcsolatról, a hit családban való megéléséről, a tanúságtevő jelenlétről a munkahelyünkön és a nyílt evangelizációról is, hiszen a 2007-es budapesti városmisszió sürgető kihívásként áll előttünk. Délutánonként a hosszú szabadidő lehetővé tette, hogy a családok, barátok közösen fürödjenek, sétáljanak, beszélgessenek.
Az esti programot közös éneklés, vidám percek, tanúságtételek és a közösség rendezvényeinek bemutatása töltötte ki. A résztvevők megtudhatták, hogy ősszel ismét indulnak ÁVE hétvégesorozatok: házaspároknak Kaposváron, egyedülálló szülőknek pedig Pécsett, s ezekre már most lehet jelentkezni. A közösség ausztriai, olaszországi és franciaországi evangelizációs iskolái olyan fiatalokat várnak, akik egy évet az Istennek szánnak az életükből. Budapesten pedig minden második szombaton nyílt délutánt tartanak majd.
Zita a Vajdaságból érkezett: „Ámulatba ejtett a többgyermekes családok nyugalma, külön figyeltem is ezeket a családokat a találkozó végéig. Meglepett, hogy nem láttam őket kiborulni… Nem saját erejükből tudják ezt véghezvinni, az biztos! A tanítások nagyon tetszettek, meghallgatnám még néhányszor őket! A műhelymunkákon is sokat kaptam. A nevelési témákat érintőkön vettem részt, hiszen gyakorló pedagógusként és két kisgyermek anyukájaként ez vonzott leginkább. Eljutottam a gyerekeknek tartott szentmisére is: először zúgolódtam ellene, majd a homília alatti bábozás magával ragadott, és végül nagyon tetszett az egész mise! Bár csak két fiatal papja van a közösségnek, de kitesznek tízet-tízet!”
Férje, Csaba hozzáteszi: „Egy kicsit izgultam az út miatt, gyerekekkel először utaztunk ilyen messzire busszal, de minden jól ment. Nem is gondoltam volna, hogy bár két gyermekkel jöttünk, mégis szinte minden programon részt tudtam venni! Azon a fakultáción voltam, ami arról szólt, hogyan evangelizáljuk hitetlen munkatársainkat. Megdöbbentett a hallott adat, hogy a megtérést főleg a barátok, a személyes megszólítás segíti elő, és nem a szervezett találkozók vagy a nagy médiakampányok…”
Az első előadást Varga László atya, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa tartotta:
„A táboron nem voltam végig jelen, de – akárcsak a korábbiakon – előadóként részt vettem, gyóntattam, miséztem és prédikáltam, ezért egyszerre látom belülről és kívülről. Az itteni Emmánuel Közösség tagjai mindig nagyon várják ezt a találkozót, sok munkát és szolgálatot vállalnak. Minden ilyen tábor és az itt kapott kegyelmi ajándékok hosszú távon hatnak. Egy-egy eseménynek van ugyan mérhetősége létszámban, helyszínben, lelkesedésben, de engem sokkal jobban izgat, ami ezután következik, ami utána zajlik a szívekben, amikor minden leülepedik és gyümölcsöt terem. Évről évre visszatérő ajándék ez a találkozó. Minden, ami a rejtekben történik, az, bár nem látványos, de hat a város életére is”.
A kollégium tornacsarnokának labdahálóját fölhasználva a színpadi háttérkép halászhálót imitált, melyben az első nap csak egy hal, az őskeresztények ismert szimbóluma látszott, de az idő múlásával egyre több színes hal jelképezte azokat, akik hagyják, hogy a Halász a hálójába vonja őket. Ez a kép valószínűleg sokáig él majd a résztvevők szívében, emlékeztetve őket: minden megkeresztelt ember hivatása, hogy emberek halászává legyen.
