„A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély” (1Kor 13,4)
Picur és Hercegnô
Szerző: Katona Marianna
Fotó: Léphaft Pál
– Nézzétek, ott jön Hercegnő! – mutatott az erdő felé Pufi, miközben fejét ide-oda forgatva igyekezett nyuszifüleiből eltávolítani a felesleges vizet.
– Na és! – vetette oda Bukfenc. – Úgyis csak azért jön, hogy eldicsekedjen a legújabb szerzeményével!
– Nahát! – kiáltott fel Picur is. – Nézzétek, milye van neki! – és már ki is ugrott a vízből, hogy a peckesen közeledő nyuszilány elé siessen. – Jaj, de szép! Hiszen ez egy igazi léggömb! – dadogta, miközben szájtátva bámulta a Hercegnő feje felett ide-oda lebegő ballont. – És hogy repülne!
– Csakhogy én azt nem hagyom ám! – szorította magához a léggömb madzagját büszkén Hercegnő, és mivel látta Picur szemében a vágyat, hogy ő is megérinthesse ezt a ritka kincset, azonnal hozzátette: – És nem is adom oda senkinek! Esetleg… a barátomnak – tette hozzá elgondolkodva.
– Hiszen neked nincs is barátod! – vihogta Bukfenc. – Csak az a nyávogós Lisztecske. Ő is csak azért, hogy legyen, aki meghallgatja a dicsekvéseidet.
Hercegnő sértődötten fordult ismét Picur felé:
– Ha a barátom akarsz lenni, velem jöhetsz! – és meg sem várva a választ, már indult is tovább.
Picur pedig, mint akit megbűvöltek, szemét a magasan lebegő piros lufira szegezve lépegetett utána.
– És velünk mi lesz? – háborodott fel Pufi.
– Nektek nincs ilyen szép léggömbötök! – kiáltotta vissza Picur megrökönyödött társainak. Mire odaértek Hercegnőék házához, Picur már végighallgatta Hercegnő összes új „kincsének” történetét. Miközben ő a szebbnél szebb játékokat mutogatta neki, Picur azon kapta magát, hogy őrá is átragadt a dicsekvő kedv, és egyre gyakrabban válaszolta: „Ja, ez nekem is megvan. Ilyen is, olyan is.” Az első kérkedő hazugság még sütötte a száját, de ahogy belejött, már fel sem tűnt neki, hogy nem mond igazat. Hazaérve összeszedte összes zsebpénzét, és az ágyra ülve számolgatni kezdte.
