Nemzeti kegyhelyünk: Mátraverebély-Szentkút
Szerző: Körössy László
Európa-szerte számos országban vannak központi kegyhelyek, így Lengyelországban Chestochowa, Portugáliában Fatima, Franciaországban Lourdes. Nálunk eddig hiányzott az előbbiekhez hasonló nemzeti szent hely, ami most Mátraverebély-Szentkút lett.
Itt megjelenhet a nemzetet képviselő közösség, szabadon elfér rengeteg ember, és az év bármely napján ide lehet zarándokolni.
A ferences rendtartomány nagy öröme, hogy Szentkútra esett a választás, öröm, hogy rendelkezésre állhatnak és szolgálhatják a nemzetet. Nagy feladatot is jelent ez: Szentkúton három szerzetespap van jelen állandó jelleggel, de minden egyes nagyobb megmozdulásra, nyaranta vasárnapokra is hívnak más rendházakból segítséget.
A kegyhely
Nem véletlen, hogy Mátraverebély-Szentkút lett a nemzeti kegyhely, az alapítási történetek egyrészt a magyar múlt és a jelen emlékezet részei, másrészt a Szűzanyához kötődnek. A szóbeli hagyomány alapján a Szentkút forrásának vizét Szent László fakasztotta. Erről legendák szólnak, ugyanakkor Julián atya emlékeztet arra is, hogy a vízfakasztás biblikus esemény is, a Szentlélek kiáradásának szimbóluma: Jézus is élő vizet ígért a szamariai asszonynak Jákob kútjánál. Élő vizet, ami az örök életre vezet.
1793-ben Szentmihályi Mihály egri kanonok írja – sőt 1734-ből is vannak írott források –, hogy a szóbeli hagyomány visszamegy az 1100-as évekig, mely szerint Szent László egy nagy szakadékot lovával átugratva menekült meg üldözői elől, és azon a helyen (ma Szentkút) a ló patájának nyomából víz fakadt.
– Ez az esemény mély értelmű – teszi hozzá a legendás történethez Julián atya –, Szent László király hite óriási volt, Szent István művét vitte tovább, az Egyház megerősödött, és kiáradt rá a Szentlélek. Vele együtt, az ő segítségével mi is átugorhatjuk már itt a földön az élet szakadékait és majd a kárhozat szakadékát is.
A szóbeli hagyomány szerint az 1100-as években a Szent Szűz megjelent ezen a helyen a gyermek Jézussal a karján egy hársfa lombkoronáján, és rámutatott a Szent László által fakasztott forrásra, mondván egy néma pásztorgyereknek, hogy igyon a vízből, és a fiú meggyógyult. Ez a másik alapítási történet. Tény, hogy az 1100-as évektől már zarándokolnak ide a hívők az ország területéről és a szomszédos népek közül is testi-lelki gyógyulást keresve.
1200-as évek elején már újjá kell építeni a verebélyi templomot, mert nem képes befogadni a hívő tömegeket. Az 1300-as évek közepén gótikus templommá építik át, mellé kolostor épül, amelyben valószínűleg pálosok laktak.
1400-ban IX. Bonifác pápa bullája – Európában ebből a korból más kegyhelynek nincs ilyen pápai felhatalmazása – megengedte, hogy Nagyboldogasszony ünnepét itt három napig tarthassák, azaz három napon át lehetett a teljes búcsút elnyerni. Tizenkét páter kapott engedélyt gyóntatásra. 1926-ban XI. Pius pápa az év minden napjára kiterjesztette ezt a felhatalmazást. 1970-ben basilica minor címet kapott a templom. A zarándok itt az év bármely napján teljes búcsút nyerhetnek.
Újjáéledõ hagyomány
Julián atya örömmel számol be arról, hogy Szentkúton a búcsújárás nem csupán egy megmaradó, hanem újjáéledő hagyomány is. A megnövekedett zarándokkedvet jelzi például az is, hogy Az élet gyöngye zarándokút, ami a Margitszigetről indul, először Szentkútra vezet, majd onnan tovább a távoli Portugália felé. Megemlíthetjük ugyanakkor a Mátraverebély-Szentkútra tartó ferences ifjúsági zarándoklatot is, ami Esztergomból indul, és amelyen augusztus 15. és 20. között több mint kétszáz fiatal vesz részt.
– Húsz-harmincévesek, csoportosan, családosan vagy magányosan szívesen zarándokolnak Szentkútra – mondja lelkesen az atya. – Például a gyöngyösi hívek is, akik egy évtizede abbahagyták a zarándoklatokat, de tavaly ismét útra keltek sok fiatallal. Idén nagyon készülnek, új Mária-szobrot készítettek az ünnep alkalmából, amelyet gyalogosan hoznak majd a kegyhelyre.
Elgépiesedik a világ és elkényelmesednek az emberek, de sokan felismerik, hogy milyen pompás dolog elfeledkezni a civilizáció problémáiról és kizárólag Istennek élni egy zarándoklat keretében.
Julián atya azt is elmondja, hogy a búcsújáró csoportok közvetítésével ő is nagy kegyelmeket kap:
– Kiemelném a szécsényi férfi-zarándokcsoportot, akik pünkösdkor érkeznek ide. Fantasztikus, ahogy ezek a férfiak – a legkisebb közülük hatéves, a legidősebb pedig 80 fölötti, aki a II. világháborúban fogságba esett, és megígérte Istennek és a Szűzanyának, hogy ha hazakerül, akkor gyalog elzarándokol Szentkútra, ezt azóta minden évben megteszi – együtt énekelnek Mária-énekeket, amúgy férfiasan, és Mária gyermekének vallják magukat. Őket látva, hallva érzem, hogy milyen szívbe markoló a Szentlélek munkája. Az ember legszívesebben sírna örömében.
A kegyhely szépsége, az itt tapasztalható béke, harmónia mindenkire kiárad, a nem hívő emberekre is, ahogy az atya meséli. Senki nem tudja kivonni a lelkét a kegyhely hatása alól. Nemzeti kegyhelyünk szépségével, kegyelmeivel, békéjével egész évben várja a zarándokokat.
