Cikkek listázása

Nemzeti kegyhelyünk: Mátraverebély-Szentkút

Szerző: Körössy László

A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia tavaszi ülésszakán kinyilvánította, hogy Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhelyünk lesz. Ezt augusztus 12-én, Nagyboldogasszony ünnepe előtti szombaton Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepélyes formában hirdeti ki a gyönyörű zarándokhelyen.
– Régóta vártuk, hogy határainkon belül legyen egy olyan kegyhely, ami kifejezhetné a Magyar Katolikus Egyház egységét – mondja Palko Julián atya, ferences házfőnök, aki nyolc éve végzi szolgálatát Szentkúton. – Egy Mária-kegyhely lett a kiválasztott, ami utal arra, hogy a Szűzanya a nemzetek közül elsőként Magyarországnak lett pátrónája Szent István révén.

Európa-szerte számos országban vannak központi kegyhelyek, így Lengyelországban Chestochowa, Portugáliában Fatima, Franciaországban Lourdes. Nálunk eddig hiányzott az előbbiekhez hasonló nemzeti szent hely, ami most Mátraverebély-Szentkút lett.

Itt megjelenhet a nemzetet képviselő közösség, szabadon elfér rengeteg ember, és az év bármely napján ide lehet zarándokolni.

A ferences rendtartomány nagy öröme, hogy Szentkútra esett a választás, öröm, hogy rendelkezésre állhatnak és szolgálhatják a nemzetet. Nagy feladatot is jelent ez: Szentkúton három szerzetespap van jelen állandó jelleggel, de minden egyes nagyobb megmozdulásra, nyaranta vasárnapokra is hívnak más rendházakból segítséget.

A kegyhely

Nem véletlen, hogy Mátraverebély-Szentkút lett a nemzeti kegyhely, az alapítási történetek egyrészt a magyar múlt és a jelen emlékezet részei, másrészt a Szűzanyához kötődnek. A szóbeli hagyomány alapján a Szentkút forrásának vizét Szent László fakasztotta. Erről legendák szólnak, ugyanakkor Julián atya emlékeztet arra is, hogy a vízfakasztás biblikus esemény is, a Szentlélek kiáradásának szimbóluma: Jézus is élő vizet ígért a szamariai asszonynak Jákob kútjánál. Élő vizet, ami az örök életre vezet.

1793-ben Szentmihályi Mihály egri kanonok írja – sőt 1734-ből is vannak írott források –, hogy a szóbeli hagyomány visszamegy az 1100-as évekig, mely szerint Szent László egy nagy szakadékot lovával átugratva menekült meg üldözői elől, és azon a helyen (ma Szentkút) a ló patájának nyomából víz fakadt.

– Ez az esemény mély értelmű – teszi hozzá a legendás történethez Julián atya –, Szent László király hite óriási volt, Szent István művét vitte tovább, az Egyház megerősödött, és kiáradt rá a Szentlélek. Vele együtt, az ő segítségével mi is átugorhatjuk már itt a földön az élet szakadékait és majd a kárhozat szakadékát is.

A szóbeli hagyomány szerint az 1100-as években a Szent Szűz megjelent ezen a helyen a gyermek Jézussal a karján egy hársfa lombkoronáján, és rámutatott a Szent László által fakasztott forrásra, mondván egy néma pásztorgyereknek, hogy igyon a vízből, és a fiú meggyógyult. Ez a másik alapítási történet. Tény, hogy az 1100-as évektől már zarándokolnak ide a hívők az ország területéről és a szomszédos népek közül is testi-lelki gyógyulást keresve.

1200-as évek elején már újjá kell építeni a verebélyi templomot, mert nem képes befogadni a hívő tömegeket. Az 1300-as évek közepén gótikus templommá építik át, mellé kolostor épül, amelyben valószínűleg pálosok laktak.

1400-ban IX. Bonifác pápa bullája – Európában ebből a korból más kegyhelynek nincs ilyen pápai felhatalmazása – megengedte, hogy Nagyboldogasszony ünnepét itt három napig tarthassák, azaz három napon át lehetett a teljes búcsút elnyerni. Tizenkét páter kapott engedélyt gyóntatásra. 1926-ban XI. Pius pápa az év minden napjára kiterjesztette ezt a felhatalmazást. 1970-ben basilica minor címet kapott a templom. A zarándok itt az év bármely napján teljes búcsút nyerhetnek.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>