Salkaházi Sára boldoggá avatásának ünnepélyes kihirdetése
Mostantól fogva Boldognak nevezzék…
Szerző: Kovács Gergely
A boldoggá avatások négy évszázada
A boldoggá avatás egy adott területen vagy szerzetesközösségben élő hívek számára korlátozott mértékben lehetővé teszi vértanúk vagy hitvallók szentként való tiszteletét. A helyi kultusz lehetősége teremti meg az alapját annak, hogy ez a tisztelet oly mértékben kiszélesedjék, hogy el lehessen indítani a szenttéavatási eljárás befejező szakaszát, amely a végleges pápai döntéssel és az illető boldog tiszteletének világegyházi szintre emelésével, a kanonizációval zárul. A boldoggá avatások négy évszázada alatt, 1999-ig több mint ezerhétszáz boldoggá és csaknem hatszáz szentté avatásra került sor. A 20. század utolsó harmadáig a vatikáni Szent Péter-bazilika volt a boldoggá avatások kizárólagos helyszíne. Itt hirdették ki a pápai döntésről szóló apostoli levelet, majd ezt követően a Te Deumot énekelték, mialatt lehullott a lepel az új boldog képéről, és megszólaltak a harangok. A pápa a délelőtti szertartásokon nem jelent meg, csak délután jött le az apostoli palotából, hogy az új boldog ereklyéi előtt imádkozzék.
1971-ben VI. Pál pápa felhagyott ezekkel a szokásokkal, és a boldoggá avatásnak is a szentté avatáshoz hasonló ünnepélyességet adott azáltal, hogy – elsőként a lengyel Maximilian Kolbe atya esetében, aztán egy kivétellel minden további alkalommal – személyesen végezte az egyszerűbbé vált szertartásokat. Ezt a gyakorlatot folytatta II. János Pál pápa is.
Nagy tisztelet a helyi Egyházaknak
A 20. század végén tehát halványodni látszott a különbség a boldoggá és a szentté avatás között, a helyi kultusz pápai engedélyezése és az egész Egyházra vonatkozó tisztelet ünnepélyes, legfőbb pásztori elrendelése között. Egyre hasonlóbb lett egymáshoz a boldogok és a szentek tisztelete is: ma már alig van látványos különbség az emléknapjaik megünneplésében, a képi ábrázolásaikban és ezek templomi elhelyezésében, ereklyéiknek vagy tárgyi emlékeiknek a tiszteletében és megbecsülésében.
XVI. Benedek pápa – legalább az avatások alkalmával – ismét érzékelhetővé akarta tenni ezt az elhalványult különbséget. Ezért nem vesz részt személyesen a boldoggá avatáshoz kapcsolódó hálaadó szentmisén. Ezért bízza meg apostoli levelének kihirdetésével általában a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának bíboros prefektusát. A boldoggá avatás hivatalos szövege, úgynevezett formulája egyébiránt szó szerint megegyezik azzal, amit II. János Pál pápa élőszóban használt:
„Mi, elfogadva Püspöktestvéreinknek valamint Krisztus-hívők sokaságának a kérését, miután kikértük a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának a véleményét, Apostoli Tekintélyünkkel engedélyezzük, hogy Isten Tiszteletreméltó Szolgáját mostantól fogva Boldognak nevezzék, emléknapját pedig a kánonjog előírásai szerint megállapított helyen és módon évről évre megünnepeljék. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”
Benedek pápa a boldoggá avatások régi-új rendjének meghatározása során ötvözte a több évszázados hagyományokat a 20. századi gyakorlattal: a boldoggá avatás ünnepélyes kihirdetésére ugyanis nem kizárólag Rómában, hanem az új boldogok szülőföldjén, tiszteletük helyén kerülhet sor. Nagy megtiszteltetés ez a helyi Egyház számára, és jelzi a Szentatya bizalmát a helyi főpásztor iránt – különösen, ha őt magát bízza meg a szertartás lebonyolításával.
Ez az új rend tehát valódi kiteljesedést és új rangot ad a boldoggá avatásoknak, amelyeket ezáltal még inkább a magáénak érezhet minden érintett egyházi közösség.
„Kitörõ örömmel fogadtuk a hírt…”
Szeptember 17-én, Budapesten a püspöki kar és a magyar hívek jelenlétében, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezetésével kerül sor Salkaházi Sára szűz és vértanú boldoggá avatásának ünnepélyes kihirdetésére. Viszonylag gyorsan, tíz év alatt jutott el idáig Sára testvér szentté avatási eljárása. Az Esztergom-Budapesti Érsekség folytatta le 1996 és 2000 között az egyházmegyei vizsgálatot, 2005 júniusára pedig megszületett minden fontosabb szentszéki értékelés és szakvélemény.
A történészeké a dokumentáció teljességéről és megalapozottságáról, a teológusoké a vértanúság igazolhatóságáról és végül a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjához kinevezett bíboros és püspök atyák értékelése, amelyre támaszkodva XVI. Benedek pápa – mint a boldoggá és szentté avatások egyedüli bírája – meghozhatta a döntését. Erre 2006. április 28-án került sor.
Az ünnepi eseményt így méltatta Erdő Péter bíboros: „Kitörő örömmel fogadtuk a hírt, hogy a Szentatya ma délelőtt aláírta Salkaházi Sára testvér boldoggá avatásának dekrétumát. Ez azt jelenti, hogy az Egyház immár oltárra emelte, a boldogok sorában tiszteli azt a Salkaházi Sára szociális testvért, aki szerény, hűséges szociális szolgálat, értékes újságírói, írói, kulturális munka után 1944-ben, a legnehezebb utolsó hónapokban rejtegette üldözött zsidó nők és gyerekek százait Budapesten, rendházában. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották és kivégezték. Hosszú évek óta megemlékezünk róla. A hajdani Matróz Csárda helyén, a Szabadság híd pesti hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk ez előtt a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. Ezért olyan különösen nagy öröm számunkra a mai hír, s ezért gondolom azt, hogy Budapest »lelkének« is igen nagy öröm ez. A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek. Azt hiszem, a nemzet lelki megújulásának évében ez a legszebb ajándék, amit a Szentatya a magyar Egyháznak és talán a magyar társadalomnak is adhatott.”
Ez, a helyi Egyház lelkiekben való gyarapodását szolgáló ajándék akkor juthat el a magyar hívekhez országhatáron innen és túl, ha az idei engesztelő nemzeti imaév eszméjéhez társulva egyre gyakrabban kérjük Boldog Sára testvér közbenjáró imádságát mindennapi gondjainkban és közösségi ügyeinkben. Életpéldája, ismerőinek és tisztelőinek szélesedő köre, az imameghallgatások és egy igazolható csoda gazdagíthatja a közösség hitélményét, és később előmozdíthatja magát a szentté avatást is.
