Magyarok Rómában
Magyarnak lenni – a Szentatya közelében!
Szerző: Lányi Béla SVD
Fotó: Bókay László, Lányi Béla SVD
Szeretett Rómánk!
Már a templomkapuban fogadta az érkező olaszországi magyarokat és az ide zarándoklókat Németh László pápai prelátus, a Pápai Magyar Intézet rektora, olaszországi magyar főlelkész. Eljöttek az itteni magyar szerzetesek is: a Szent István Ház tagjai a kalocsai iskolanővérek rendjéből, valamint Palásti Benita nővér, aki 95 évesen már több mint 75 éve tagja a szalvátor nővérek szerzetesrendjének. Betegápolással foglalkozott. Amikor a nővéreket visszahívták Magyarországra, Benita nővér engedélyt kért, hogy maradhasson szeretett Rómájában. A Gianicolo dombon van a kolostoruk. Sokat imádkozik újabb magyar szerzetesi hivatásokért, ezzel segíti hazáját.
A hit ma is kihívás: úgy otthon, mint külföldön
A római magyar közösség szokásos hóvégi szentmiséje volt ez, melyet azonban kitüntetett a főpásztorok, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Ternyák Csaba c. érsek, a Papi Kongregáció titkára jelenléte. Velük misézett P. Várnai Jakab atya, a ferences rend definitor generálisa, valamint Varga János budapesti atya. A koncelebrálók között láthattunk két verbita szerzetest is, akik missziós szerzetesrendjük általános káptalanjáról látogattak ide.
Németh László atya arra kérte a bíboros urat, hogy tájékoztassa a Rómában élő magyarokat az anyaország egyházi eseményeiről. A főpásztor szentbeszédében kiemelte az idei budapesti úrnapi körmenet jelentőségét. Nemrég még el sem képzelhettük volna, hogy olyan hosszú és szép útvonalon vonulhat végig az eucharisztikus Jézus. Valóban él az Egyház Magyarországon! És a hit ma is kihívás: úgy otthon, mint külföldön. Ezért olyan fontos, hogy a külföldön és az otthon élő magyar katolikusok összefogjanak. A szentmise hirdetései szépen tükrözték azt az energiát, amelyet az olaszországi magyar papság, különösen pedig a főlelkész fejt ki az országban élő hat-hétezer magyar összefogásáért. A magyar katolikus közösség értesítőjét mintegy ezer-ezerkétszáz ember kapja. Ez a közösség valóban élő – a tagok áldozatvállalása, egymás iránti érdeklődése révén. Pedig sokan otthon már nem is magyarul beszélnek, hiszen házastársuk olasz, és nagy áldozatot, különös odafigyelést igényel, hogy a gyermekek megtanuljanak magyarul is.
Egy fedél alatt
A szentmise után a rektor atya a Pápai Magyar Intézet kertjébe invitálta a jelenlévőket. Kilépve a templomból, mindenkit megérintett a Via Giulia hangulata. Az egy kilométer hosszú utca nyílegyenesen fut, így élesen eltér a környező római belváros girbegurba utcácskáitól. Pápai utasításra Bramante, a híres reneszánsz építész tervezte. Palotái, szökőkútjai ma is sajátos építészeti környezetet alkotnak. Itt áll az egykori Palazzo Falconieri, melyet végső alakjában Borromini, az ismert barokk építész formált meg. Ezt az építészeti csodát vásárolta meg a két világháború között az akkori magyar állam s az Egyház, hogy az egyházi és világi tudományok művelésére ösztöndíjasok lakhassanak benne. Ma is egy fedél alatt lakik itt az állami Római Magyar Akadémia és az egyházi Pápai Magyar Intézet. A magyarországi kommunista hatalomátvétel után egy darabig Magyarországról nem jöhettek magyar papok római tanulmányokra. Csak 1964-ben engedték meg a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, hogy ismét küldhessen tehetséges papokat az Örök Városba. Persze a szabadság nem volt teljes. Mindazonáltal a Pápai Magyar Intézet rektorai (és növendékei) közül sokan híres főpapok lettek. Erdő Péter bíboros is itt tanult, sőt az intézet megbízott rektora is volt!
Az egykori főúri palota kertje ma is a római barokk pompáját sugározza. A szentmise után ide gyülekezőket finom pogácsa és hűsítő italok várták. A kert gyönyörű lépcsői igazi építészeti keretet nyújtottak a Rómában élő magyarok és az otthonról érkezett zarándokok méltó találkozásához. A bíboros urat igen bensőségesen köszöntötték a Communione e Liberazione Mozgalom magyar tagjai. Sok régi ismerős is összefutott itt egy kis beszélgetésre, hiszen a következő „hóvégi magyar szentmisére” már csak a nyár elmúltával kerül sor. (Magyar szentmisét Rómában a hónap utolsó vasárnapján tartanak, mivel a többi vasárnapon a magyar lelkész Olaszország más városait látogatja meg.) Ezek a szentmisék sokakat megerősítenek magyarságtudatukban és hitükben, hiszen a hit dolgait könnyebb kifejezni az anyanyelven.
A kerti összejövetel után a Pápai Magyar Intézet ebéden látta vendégül a főpásztorokat és a jelenlévő egyháziakat. Ez az intézet egyfajta papi kollégium, melybe minden magyar egyházmegye küldhet növendéket püspökkari ösztöndíjjal. A növendékek nemcsak tudományos fokozatot szereznek későbbi munkájukhoz, hanem megismerkednek az Egyház egyetemességével is: különböző világrészek helyi egyházainak gondjaival, örömeivel. Ma a rektorral együtt tíz lakója van az intézetnek.
A klasszikus szépségű épületben rendkívüli művészi értéket képviselnek a gazdagon díszített mennyezetek. Az intézet kápolnáját az egykori növendék, Prokopp Péter pap-festő freskói díszítik. Néhány év óta pedig Hajnal János, Rómában élő kiváló magyar képzőművész üvegablakai teremtenek igazán szakrális hangulatot. Az ebéd arra is alkalmat adott, hogy a jelenlévő verbita szerzetesek beszámoljanak a főpásztoroknak rendjük általános káptalanjáról. Valóban minden út Rómába vezet: itt találkoznak a világ különböző részeiről egybesereglett hithirdetők, de ide vonzza a magyar katolikusokat is a Szentatya iránti hűségük. Az Örök Városban mindenki otthonra lel.
