Missziós napok Temerinben
Küldetésünk van – megújult erővel!
Szerző: Lányi Béla SVD
Szerbek 1690 körül kezdtek ideköltözni. Ma azt lehet mondani, hogy a valaha szinte teljesen magyarlakta település lakossága most már túlnyomórészt szerbekből áll, de még mindig erős a magyarság, mellyel erősen egybeforrt a katolikus öntudat. Temerinben a gyermekek és a fiatalok szépen beszélik a magyar nyelvet. A tőlük húsz kilométerre lévő Újvidéken és egyes más helyeken viszont előfordul, hogy magyar fiatalok egymás között is szerbül beszélnek… Viszont a temeriniek számára a magyar tanítási nyelvű elemi iskola után gond olyan iskolába iratkozni, ahol szerbül folyik a tanítás.
Szungyi László esperes atyának nagy a tekintélye mind a magyar, mind a szerb lakosság körében. Tudja, kit hogyan kell megszólítani: „Mára sokan betelepültek ide, akik nem tudnak magyarul. Azok a szerbek, akik régen is itt voltak, nagyrészt megtanulták nyelvünket. Velük nagyon jól kijövünk ma is. Viszont azoknak, akik a délszláv háború során menekültek ide, nehezebb megtanulni a nyelvet, és talán nem is nagyon akarják. Ezért nem lehet letagadni a nemzetiségi problémát. Sok munka kell ahhoz, hogy a kölcsönös megértés létrejöjjön.”
Ezt tanúsítja a település egyik utolsó tekintélyes magyar nemzetiségű polgármestere is. Ő még Tito marsall idején kormányozta Temerint. Nyugdíjasként a helytörténeti múzeum igazgatója és lelkes fenntartója. „Hiszen a betelepülőknek is meg kellene ismerni annak a helynek a történetét, ahová érkeztek” – vallja. Temerin ugyanis ősidők óta lakott hely.
Az augusztus végi Missziós napokon, ahogy ma a régi népmissziót nevezzük, ebben is szeretnének segíteni. „Küldetésünk van – megújult erővel!” – talán így lehetne megfogalmazni a programot, hiszen a templomépítés kétszázadik évfordulóját ünnepli az egyházközség. A templombúcsú alkalmából magyarországi verbiták soknemzetiségű (magyar, indiai, indonéz) csoportja keresi fel ezt a soknemzetiségű települést, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Krisztus mindenkiért eljött erre a világra. Krisztust nemcsak a katolikusok vallják, az ortodox keresztények is az ő követői. Sőt az ateistákért is meghalt és feltámadt! Ezt az örömhírt szeretné megerősíteni Temerinben a misszió.
Temerinben általában tele van a templom, a nép hagyományosan templomlátogató. A helybeli katolikusok megbecsülik hitüket. A plébánia keretében sok kisebb közösség működik. Nem is annyira a Nyugatról behozott mozgalmakról van szó, hanem inkább a helybeliek szerveződéséről. Minket, magyarországiakat ez leginkább a két világháború közötti katolikus újjáéledésre emlékeztet, amikor a hívek abban a természetes keretben igyekeztek megélni hitüket, melyhez foglalkozásuk egyébként is kötötte őket. Nem „hétvégi katolicizmus” ez, nem is a mozgalmak gyűléseire korlátozódó lelkiség, hanem megélt hit. Így Temerinben ma is működik a Katolikus Iparosok Köre, a Gazdakör, a Kertbarátkör. A plébánia keretében gyűlnek össze a Boldog Gizella Kézimunkaszakkör asszonyai is. Ezek ma civil szervezetek, de szorosan együttműködnek az Egyházzal. Védőszentet választottak és büszkék a múltjukra. Mégsem nevezhetők tipikus „egyházi” közösségeknek. Tagjaik közül sokan gyakorolják hitüket, legtöbben a hagyomány szellemében. Viszont a Bibliakör, a férfiak Szent József Köre, az imádkozó édesanyák Szent Mónika Köre, a Házastársak Köre tevékenységének középpontjában a lelkiség, az imaélet áll. Fontos a Miasszonyunk Világi Rend is.
Szungyi László esperes atya Rómában tanult, széles látókörrel és nagy lelkipásztori buzgósággal vezeti a plébániát. „Jól érzem magam itt, a temerini hívek körében.” Tanít a Teológiai Katekétikai Intézet hitoktatókat képző főiskoláján, sok egyházi bizottság tagja. Az Újvidéki Rádió és a Temerini Rádió római katolikus műsorainak szerkesztője, a Temerini Harangszó plébániai közlöny szerkesztője, de cikkei megjelennek a Hitéletben, a Temerini Újságban és más lapokban is.
Felépítette a Milleniumi Emléktemplomot Temerin újonnan benépesült részén. Fő segítsége Gizella nővér, aki a Délvidéken működő Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulatának tagja. A rend a kommunista uralom alatt ugyan kiszorult az iskolákból, de karizmájának tekinti, hogy mindenben a lelkipásztorkodó papság és ezzel az Egyház segítségére legyen. Világiak is segítik a rend munkáját, a Miasszonyunk Világi Rend tagjai. Gizella nővér sokoldalú személyiség. Ha kell, hitoktató, ha kell, házvezetőnő, irodista vagy éppen oltárdíszítő. De ő szerkeszti a helyi rádióadások anyagait is, emellett a Hírvivő és a Temerini Újság egyházi tudósítója.
Augusztus 27-én, vasárnap érkeznek a szerzetesek Temerinbe és csütörtökig maradnak. A Missziós napok középpontjában természetesen a templombúcsút előkészítő szentmisék állnak. A missziós kereszt megáldása után szeretnénk a különböző plébániai közösségekkel találkozni, de igyekszünk bevonni olyanokat is, akik még nem vesznek részt tevékenyen a hitéletben. Sajátos körülmény, hogy a misszió inkább csak a helybéli magyarságra korlátozódhat. A helybeli szerbeket nehéz megszólítani, hiszen a „prozelitizmus” vádja, azaz a más felekezetű keresztények eredeti hitüktől való eltérítésével való gyanúsítgatás könnyen ránk ragadhat. Pedig semmiképpen sem ez a cél, mivel a misszió inkább a hitükben gyenge keresztények megerősítését szolgálja. Mégis megpróbálkozunk egy „ökumenikus” rendezvénnyel a Taizé-i imaóra keretében. Hiszen ortodox szerb fiatalok is voltak Taizében, talán most is szívesen imádkoznak velünk együtt. Szeretnénk az elvált újraházasodottakkal is találkozni. Célunk, hogy a misszió segítségével a 200 éves hagyományra igazi, ma is élő katolikus jelen épüljön Temerinben.
