A tanulás minden gyermek joga
A gyermekek és az iskola
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Jézus értékelte a gyermekeket. Ezt mondta: „Aki befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, engem fogad be… Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se a kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják Atyám arcát” (Mt 18,5.10).
Szent Pál írja: „Apák… neveljétek gyermekeiteket fegyelemben az Úr útmutatása szerint” (Ef 6,4).
Az ószövetségi bölcs pedig ezt tanácsolja: „Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor nem hagyja el, amikor idősebb lesz” (Péld 22,6).
A tanulás, a képzés minden gyermek joga. Mégis…! Sok kifogást lehet felhozni. Ami a hittant illeti, tanítottam már igazgatói irodában, tornaszertárban, könyvtárban, folyosó csücskében, autóban.
Hogy megy ez a világban? Néhány példát mutatok csak.
Ezek a gyermekek a szomszédos Myanmarból menekültek ide. Mivel nincs thaiföldi igazolványuk, állami iskolába nem járhatnak. Különben U Thein Tun mohamedán, az iskolát egy katolikus menekültszervezet működteti, a gyermekek többsége pedig buddhista. Az igazgató szerint ez valódi és gyümölcsöző együttműködés, jobbat elképzelni sem lehetne!
A világon 110 millió gyermek nem járhat iskolába. Az okok különbözők: nincs iskola, nincsen pénzük a tandíjra, dolgozniuk kell, hogy segítsék a családjukat stb. Indiában a kormány becslése szerint 17 millió gyermek dolgozik, mégpedig napi 12–15 órát. A fizetésük erre az időre kb. 80 cent. Hol dolgoznak? Rosszul megvilágított helyiségekben, a szőnyegiparban, a fegyvergyártásban, a vegyiparban vagy farmokon. Delhiben, a fővárosban több száz dolgozó gyermek az utcára vonult. Követelésük: tegyék lehetővé számukra a tanulást. Mit kellene az államnak tennie? A 6–14 éves gyermekek szerint a következőket: hozzanak törvényt a kötelező oktatásról, bírságolják azokat, akik lehetetlenné teszik az iskolába járást, legyen ingyenes az iskoláztatás. Ha ez megvalósulna, akkor lehetetlenné válna a gyermekmunka. Lesz-e ebből valami? Vagy a törvényhozók gyermekei számára biztosított az iskoláztatás, mit érdekli őket a többi ember sorsa, a többi gyermek iskoláztatása?!
Egy szerencsésebb pajtásuk írja: „Ni hao! Ez kínaiul van, és azt jelenti: Jó napot! Az én nevem Li Bo. A ló évében születtem. Reggel 7-kor kelek, megiszom egy pohár szójatejet, reggelire egy kevés metéltet eszem és indulok a közeli iskolába. Első dolgunk, hogy kitakarítsuk az iskolát, a tantermünket, hogy a tanítás pontosan 8 órakor megkezdődhessen. Legkedvesebb tantárgyam a kínai nyelv, majd a matematika és az ének. Az osztályban 51-en vagyunk. Ha nagy leszek, tudós szeretnék lenni.”
Mozambik északi részén, Lichinga Egyházmegyében a szülők egy kunyhót építettek a kicsiknek, hogy legyen hol tanulniuk. A nagyobbak a szabadban tanulnak. Állami iskola nincsen. Ez a vidék félreeső és szegény. A föld terméketlen, a termés gyér. Nehéz képzett tanítót találni, aki hajlandó lenne itt dolgozni. A helybeliek legalább egy elemi iskolát szeretnének gyermekeiknek. A püspökség támogatja őket ebben.
Imádkozzunk, hogy minden gyermeknek legyen lehetősége arra, hogy, mint Jézus, „gyarapodjék bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben” (Lk 2,52)!
