Gazdag kulturális kínálat a hajdani királynéi városban
Segesd ékkövei
Szerző: Lőrincz Sándor
A somogyi szakrális múlt egyik legjelentősebb emléke a segesdi várhegyen lévő katolikus templom és kolostor. Somogyország első ferences kolostorát 1294-ben alapították, de a 16. században a törökök elfoglalták és lerombolták. A visszatérő ferencesek 1777-ben barokk stílusban új kolostort építettek, s itt működött a megye első patikája is, melyet egy tudós szerzetes vezetett. A 2700 lelkes dél-somogyi község büszke múltjára, hiszen a tatárjárás idején IV. Béla király itt talált menedéket, így egy ideig az ország központja, fővárosa lehetett e kies környezetben fekvő település. Árpád-házi Szent Margit ugyan nem itt látta meg Isten szabad egét, ám eszmélésének ideje Segesdhez kötődik. A király nevét a község iskolája, lányáét a néhány éve átadott könyvtár és múzeumi kiállítóhely őrzi, amely azért is unikum, mert arra bizonyíték: miként lehet remekül hasznosítani egy ódon magtárat.
Egy kicsit zavarja ugyan a faluképet a hajdani magtár előtt lévő postaépület, ám a látogatónak különleges élményt kínál az Árpád-házi Szent Margit Múzeumi Kiállítóhely és Könyvtár. Már a bejáratnál ámulatba ejtő látvány, egy megvilágított üvegpadló fogadja az ide betérőket. S amikor kikerülném a legalább hat négyzetméteres üveglapot, Ivelics Jánosné, az intézmény vezetője bátorít: nyugodtan lépjek rá, nem szakad be alattam. Megtudom: a várhegyen feltárt régészeti anyag egy része, Bátori Katalin emléktáblájának darabjai találhatók az „üvegsírban”. Beljebb térve egy kilencezer kötetes téka kapott helyet, és a polcok tetején – ugyancsak üvegtárlókban – cserépedény- és csontmaradványok láthatók, ömlesztve. A főhelyen természetesen Szent Margit képe függ, és az első szinten fára írt felirat hirdeti: Segesd középkori királynéi mezőváros.
Falépcső vezet a galériára, ahonnan pompás kilátás nyílik a vidékre, s ahol a dr. Magyar Kálmán régész vezette ásatás anyagából állandó kiállítást rendeztek. Található itt egy rekonstruált sír is, csontvázakkal; a vitrinekben rajzokkal, magyarázatokkal, fotókkal üzen a múlt, és az embernek kedve kerekedik ahhoz, hogy a fazekaskorong mellé telepedjen, vagy formálja az izzó vasat, ugyanis egy fazekas- és egy kovácsműhely részlete is megtalálható itt. Az installáció, a míves faburkolat tovább fokozza a látványt, s amikor konferenciáknak ad otthont az intézmény, még inkább érvényesül e hely különleges varázsa.
Dr. Mohr Tamástól, Segesd háziorvos polgármesterétől, a kultúra és a közművelődés lelkes patrónusától tudom: néhány évvel ezelőtt mertek álmodni, és tudják: érdemes volt hozzáfogni a magtár átalakításához. A negyvenöt millió forintos beruházás jelentős részét, mintegy 27 millió forintot központi forrásból, három pályázatból sikerült megszerezniük, míg a fennmaradó 18 millió forintot az önkormányzat biztosította. A millennium alkalmából avatták fel az épületet, amely kettős funkciója révén arra törekszik, hogy az iskola mellett a település egyik szellemi központja legyen.
Ivelics Jánosné, Erika sokat tesz azért, hogy e kincs valóban közkinccsé váljon. Amikor arról kérdeztem, mennyire tudatos, hogy az intézmény oly gyakran ad helyet vallásos témájú rendezvényeknek – kiállításoknak, író-olvasó találkozóknak, konferenciáknak, koncerteknek –, már bántam a botor faggatózást, hiszen a falu gazdag históriája, a hely szelleme kiváló lehetőséget kínál erre.
– Árpád-házi Szent Margit neve, élete arra kötelez bennünket, hogy az egyházi témájú kis és nagy rendezvények itt kapjanak helyet – válaszolta Ivelics Jánosné. – Ezen kívül a keresztény értékrend, a kétezer éves hagyományok számomra is kapaszkodót jelentenek, ezért tartom fontosnak, hogy értékközvetítő legyek. Legyen szó hagyományos Szent Margit-hétről, képeslap-kiállításról, könyvbemutatóról, hangversenyről vagy tanácskozásról.
Zajlott már itt regionális konferencia az egykori és a mai búcsújáróhelyekről, nyílott tárlat ikonokból, fotókból, festményekből, Szent Margitot ábrázoló képeslapokból, legutóbb pedig csaknem másfélszáz résztvevőt vonzott a Somogy középkori várairól rendezett tanácskozás és könyvbemutató.
Erika arra is figyelt, hogy a Várhegyen lévő kolostor kerengője is élettel teljen meg. Sikerült megnyernie egy patinás kiállításra a Kossuth-díjas Udvardi Erzsébetet is. A badacsonytomaji festőművész a rózsafüzértitkokról szóló szépséges sorozatát hozta el Segesdre. Ezek a rendezvények pedig nemcsak a település, hanem a megye, a régió életében is jelentős események. A látogató egyaránt elégedett lehet; nemcsak a maradandó élmény miatt, hanem azért is, mert Erika szolid visszafogottsággal ugyan, ám áradó szeretettel fogadja a vendégeket. Akár a szomszéd faluból érkezzenek, akár Franciaországból, Ausztriából, Svájcból, Olaszországból, merthogy gyorsan híre ment a segesdi múzeumnak.
Több rendezvényen részt vett már Borza Miklós somogyszobi plébános, aki ellátja a segesdi plébániát, és református lelkész társával a Széchenyi kastélyban működő Gondviselés Szociális Otthon lakóit is pasztorálja. A fiatal katolikus pap egy éve került e vidékre, s mint megjegyezte: örül, hogy e nagy múltú település lelkipásztora lehet. Kántorával, Grujber Zsolt hitoktatóval azon munkálkodik, hogy minél több fiatalt megnyerjen az egyház számára. Az emberhalászat azonban sok időt és energiát emészt fel, ám csak az ifjakkal együtt lehet tervezni a jövőt. Mint ahogy minden papnak, Borza Miklós atyának is kihívást jelent e feladat, s nem nyugszik bele, hogy vasárnaponként a 2400 fős katolikusságból mindössze 80–100-an hallgatják csak szentbeszédeit. Ifjúsági találkozókat tervez a nyárra is, mint ahogy az idén tette, és táborokat szervez, hogy valamilyen módon kihasználják a kolostort, amelyből a közelmúltban vonult ki a ferences rend – átadva a lelkipásztori munkát az egyházmegyének. Az épület egyik szárnyában szociális otthon működik, ám a helyiségek további hasznosításra várnak.
A plébános azt is fontosnak tartja, hogy a búcsú mint egyházi esemény rangjához méltón legyen megtartva, hiszen Segesd híres búcsújáróhely volt egykoron. Szerencsére a hívek szép számmal vesznek részt Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony ünnepén; most is sokan voltak az „alsó faluvégen” lévő kegykápolnánál, amelynek kegyszobránál több csodás gyógyulás történt.
Örvendetes, hogy a hitben kitartók szinte minden este találkoznak a templomban, ahol rózsafüzércsoport alakult, de a hívek örülnek az engesztelő imaóráknak, és imakilencedeket is végeznek.
A segesdi kolostorba egyébként nyaranta néhány napra beköltöznek az amatőr alkotók, akik Kertész Sándor kaposvári festőművész vezetésével dolgoznak. Arra is volt példa, hogy a régi, porosodó szentképeket restaurálták – hálából, köszönetképp, hogy Segesden alkothattak. Aki megfordul Segesden, annak érdemes megnézni a kastélyparkban lévő Somogy Kincse-parkot is, ahol – a megye nevére utalva – az elmúlt években tizenkilenc somfát és mészkőre rögzített réztáblát helyeztek el annak emlékére, hogy Somogy Megye Közgyűlése kincsestárába „emelte” azokat a szellemi, építészeti és szakrális értékeket, amelyekre büszkék lehetnek Somogyország lakói. Köztük van a somogyvári bencés apátság romkertje, Fekete István, Fodor András életműve is. Jövőre újabb tíz somfával bővül a liget; 2006 pünkösdjétől az egyik réztáblán ez lesz majd olvasható: segesdi várhegy és kolostor.
