Hosszú idő után szentmise a megújult kápolnában
Az ország legszebb temetője volt…
Szerző: Kovács Ágnes
Debrecen egymástól független falvakból – Szentlászlófalva, Szentmihályfalva, Boldogasszonyfalva és Debreceum – olvadt össze. A középkorban nagy és katolikus vallású településen 1552-ben a reformáció következtében megszűnt a római katolikus egyház. 1712-ben Gr. Csáky Imre váradi püspök, bíborosnak köszönhető a katolikus élet újraindulása, hiszen az ő javaslatára a szabad királyi városi rang törvénybe iktatására – amelyet I. Lipót király adományozott a városnak – azzal a feltétellel került sor, ha Debrecen város vezetése a katolikus egyház részére telket jelöl ki. Így kapták meg a katolikusok a mai Szent Anna-székesegyház helyét, majd 1717-ben örökös használati jogként az akkor Szent Anna utcai, ma már a Vágóhíd és Budai Ézsaiás utcai temetkezési helyet.
Az ország legszebb temetője volt a régi időkben, hangulatos jellegét máig megőrizte az 1774-ben – a nagykállói gróf Kállay János császári és királyi tanácsos kerületi táblaelnök által szent kereszt tiszteletére – épített kápolnájával. Az 12 000 négyszögöl dombos területen kiemelkedő „provinciális” barokk stílusú kápolna bejáratához ívesen előrehajló lépcső vezet. A temetőkápolna egyhajós, félkörzáródású szentéllyel, oromzatos huszártoronnyal rendelkezik. Alsó szintjén 8 fülke sírboltot alakítottak ki.
A városi Tanács 1841-ben elrendelte a temetők körülárkolását, valamint azt, hogy a hozzátartozók elhunytjaik sírjához két-két élő fát ültessenek. Huzly Károly a Szent Anna egyházközség leghosszabb ideig –1852-től 1886-ig – működő plébánosa célul tűzte ki a temető rendezését, amikor 1858-ban felszólítást kapott, hogy a temetőt keríttesse be, építtessen új halottas- és csőszházat.
1932. július 15-én bezáratták a város valamennyi temetőjét, és megnyitották az új köztemetőt. A régi katolikus temetőt elhanyagolták, napjainkig csak a barokk műemlék és egy-egy sírkő jelezte helyét. Az elhagyott Szent Anna utcai temetőkápolna a II. világháborúban megsérült. De 1965-ben, amikor helyreállították, még fellehetőek voltak a díszes síremlékek. Jellegzetes a katolikus temetőben Batthyány Alajos hazai vörös márványból készült síremléke, amely egyesítette a korábbi időkben használatos emlékműformákat. A sír lefedésére lépcsős alapzaton nyugvó, zárdaboltozatszerűen kiképzett fedőkövet alkalmaztak, míg a fejrésznél lapos, tábla alakú, álló kőlapot helyeztek el a felírást és a halált jelképező koponya bevésésére. A sírnak ezt a lefedését egyaránt alkalmazták szabadban és kriptákban is. Debrecenben az akkortájt szokásos temetkezési mód szerint a fejfát úgy helyezték el a halott fej felőli részénél, hogy annak feliratos része kifelé nézzen. Így a szorosan egymás mellé történt temetkezés alkalmával, amikor a sírhantok összeértek egy sírhantot formálva, a fejfák írással ellátott részei hozzáférhetőek voltak anélkül, hogy a sírhantra ráléptek volna.
Az örökös használati joggal rendelkező debreceni római katolikus egyház a székesegyház plébánosának, Orosz Lőrincnek a koordinálásával 2004-ben megkezdte a kápolna felújítását, amelyet ebben az évben fejeztek be. A torony és a tető megújult, kívül-belül lélegző vakolattal látták el az épületet, és a festés is befejeződött. Az impozáns barokk kápolna visszanyerte eredeti formáját. A sírokat a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola diákjai Nagyné Újvárosi Magdolna tanárnő irányításával megtisztították, majd a szükség szerinti helyreállítási munkákat is elvégezték.
Különös, romantikus hangulata van a múltat idéző temetőnek. Jelenleg még nincs körbekerítve, a közelben lévő középiskola diákjai naponta keresztülmennek a területén, olykor meg-megállva, elidőzve egy-egy régi síremléknél. A kápolnát hamarosan már nemcsak kívülről csodálhatják a hívek, hanem hosszú idő után szentmisén is imádkozhatnak elhunyt hozzátartozóikért november 2-án, halottak napján.
