Csupa mosoly, csupa lelkesedés, csupa öröm. A Kaposvári Egyházmegye messze világító fáklyása. Énekel, gitározik, rendez, komponál, koreografál, közösséget vezet, zarándoklatokat szervez és mindenkihez végtelen szeretettel fordul. Ha kell, éjjel is ajtót nyit, hogy megvigasztalja az elkeseredetteket. S teszi ezt alázattal, lelkében békével, mert azt vallja: a hit iránytű, sziklaszilárd alap a boldog élethez, a derűhöz, a sokszínűséghez, a biztonsághoz, a harmóniához. Némethné Horváth Emíliának – aki a MOL Rt. nagykanizsai laboratóriumának kutatási munkatársa – csak így teljes az élete.
– Minden Veszprémben kezdődött, a szerelmemen keresztül talált rám az Isten, vagyis én őrá – meséli mosolyogva Memi, merthogy mindenki így hívja. – Egy gitáros közösségbe kerültem, s a dalok segítségével felnőtt fejjel megtanultam imádkozni. Három szerelem lobogott bennem, Imié – aki azóta már a férjem –, a gitáros daloké és az Istené. A sorrend azóta a helyére került. Hosszú évek érleltek meg arra, hogy az autodidakta módon megtanult gitározást továbbadva más is megélhesse azt a csodát, amit én kaptam ezeken a dalokon keresztül. Beöthy Tamás atya imakurzusa pedig megtanított a Szentírás szemlélődő imádságára. Ekkoriban sok zsoltárdal született bennem. A szív imáját, a közösségben való hangos imát és a családi, közös imát dr. Rumszauer Miklós atyának köszönhetem, aki jelenleg is a lelki vezetőm. Mint Krisztus munkatársai sok feladatot kezdtünk el együtt, itt Kanizsán. Egyházközségi újságot indítottunk, éltetjük az Antióchia közösséget, medjugorjei zarándoklatokat, imatáborokat szerveztünk, de sokat jelent Simon András budapesti grafikusművész barátsága is.
– Miként élik a hitüket a közvetlen családtagok?
– A férjem a legnagyobb segítségem. Háttérmunkája nélkül nem jutna ennyi mindenre idő. Igaz, a gitár az én kezemben van, és ez látványos, de amit ő tesz, a sok pakolás, szerelés, az mind szükséges a szolgálathoz. Elsőként azt köszöntem meg Medjugorjében, a zarándoklaton, hogy Imi van nekem. És persze a gyermekeink, a három csinos lányunk, akik velünk együtt énekelnek, zenélnek. Szinte minden nagy egyházi programon, eseményen együtt szolgáljuk az Urat. Természetesen nekünk is vannak nehéz pillanataink, amikor szeretnénk egy kicsit egyedül lenni, vagy szívesen vacsorázna együtt a család, de csöngetnek. Mi pedig mindig ajtót nyitunk… Lehet, hogy sokak szemében abnormális a famíliánk, de az életünket mi nem a tévével, hanem az élő lelkekkel osztjuk meg, és sokszor megtapasztaljuk, hogy itt van köztünk Jézus. Általa pedig a családunk nem öt, hanem közel száz emberből áll.
– Kik tartoznak ehhez a nagy famíliához?
A teljes cikk >>>
