Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség: a fiatalokkal, a fiatalokért
Lelkesítsétek egymást!
Szerző: Török Tamás
A „Lelkes” mint „személyi plébánia” már meglétével is egy modernebb egyházképet képvisel annak minden előnyével és hátrányával: az egyházban nem területi alapon szerveződve látja el a híveket, hanem egy speciális – életkor, életforma szempontjából sajátos – embercsoport pasztorációjára hivatott. Előnye mindenképpen az, hogy jóval kevésbé érvényesül a kizárólag a kléruson, a hierarchián alapuló egyházfelfogás. Az egyetemi lelkész munkatársai, segítői, a lelkészség életében fontosabb szerepeket játszó személyek – a lelkész kivételével – mind-mind világi hívők. Az ifjúság lelki vezetője, mindannyiunk barátja, Paffy (Pálfai Zoltán) atya tanácsaival és gyakorlati segítségével karol fel minket ügyes-bajos dolgainkban; Pietrzak Mariola lengyel Sacré-Coeur nővér pedig tökéletes beszélgetőtárs és pszichológus, igazi háziasszonya a Lelkesnek. A hangulat és a társaság is utánozhatatlan, érdemes tehát bepillantani ezen szférikus világ mélyebb bugyraiba. Aki pedig a számítógép fogságában sínylődve akar betekintést nyerni a Lelkes életbe, a www.lelkes.hu címen ezt akár saját szobájában ülve is megteheti.
„Isten országa köztetek van!”
A tágas, földalatti termek 65 éve ugyanarra a célra jöttek létre, mint amire ma is használja egyházunk, csupán a történelem változott; óvóhelyül szolgálnak a menedéket, biztonságot keresőknek. Itt igazán családias környezetben tölthetjük szabad perceinket: a klubhelyiség a kapcsolatépítés, beszélgetés helye, a kápolna a meditáció és a békés ima sarka, a konyha pedig a kreatív ötletek fellegvára.
Az egyetemi lelkészség a „közösségek közössége” modellje alapján szerveződik, vagyis nem magányos individuumok halmaza, hanem csoportok egysége. Ezek leginkább öntevékeny csoportokként foghatók fel, ahol a közösség vezetőjére és tagjaira van bízva, hogy az adott tanévben merre haladnak, mivel foglalkoznak. Ebben a tanévben tizenhárom 10–15 főt számláló közösség él együtt a szimbiózis legtökéletesebb fokán, megteremtve ezzel a hatékony együttműködés, érdekérvényesítés alapját, valamint fontos munkát végezve a „külvilág” felé. A hajléktalanokat istápoló Homeless, az őszinteségi-demokratikus (beszélgetős) Mag közösség, a meditatív Sámli közösség csak néhány kiragadott példa a színes palettáról.
A fiatalok spirituális fejlődését és dinamizmusát az állandó programok biztosítják: az énekkar, a keddi, pénteki és vasárnapi misék, melyek angolul, olykor pedig latinul és németül hangzanak fel; a déli imák és a – diákoknak testet-lelket próbáló, de varázslatos – roráték a decemberi hajnalokon. A közösségi élet alfáját és ómegáját mégis a lelki feltöltődés és felkészülés, az alázat és a kihívás estéje, az évnyitó szentmise, a Veni Sancte jelenti, melyben jelképesen is kinyílnak a Lelkes ajtajai a régi és új barátok előtt, s amelyen a közösség egy mottó segítségével meghirdeti éves programját. Az idei célkitűzéseket egyetlen mondatba, egy Szent Lukácstól származó idézetbe sűrítetve nyújtották át a fiataloknak: „Isten országa köztetek van!”
„Ízelítő” hitünk legtisztább forrásából
A külső kapcsolatok terén is rendkívüli teljesítményt könyvelhet el ebben a tanévben a lelkészség. Több állandó program mellett néhány városi, sőt országos szinten is kiemelkedő program köthető a szegediek nevéhez. Említést érdemel az ősszel első alkalommal megrendezett Karitatív Lehetőségek Fóruma, a régió szociális intézményeinek börzéje, amelyen az összegyűlt szervezetek bemutatták tevékenységüket az érdeklődő fiataloknak, sőt lehetőséget biztosítottak a vállalkozó kedvűeknek, hogy tegyenek valamit a rászorulók (beteg gyerekek, hajléktalanok, fogyatékosok) helyzetének javításáért.
Az idei nagyböjt kiemelkedő eseménye volt a városi keresztút, ahol a tanúságtevő fiatalok és idősebbek közvetlenül „kiléptek az utcára”, a négyórás felvonulás alatt a város főbb pontjait végigjárva Jézus szenvedéstörténetét elevenítették fel, s adtak ízelítőt az utca emberének hitünk legtisztább forrásából.
A múlt év legnagyobb vállalkozása, a magyar katolikus ifjúsági élet nagyszabású találkozója ugyancsak a lelkészség szervezésében került megrendezésre a Szegedhez közeli Domaszéken. A X. Egyetemi Pasztorációs Konferencia óriási űrt pótolt: a katolikus lelkészségek, kollégiumok, civil szervezetek párbeszédén túl új távlati célokat tűzött az egyház és a fiatalok elé, utat mutatott a 21. század világi és egyházi útvesztőiben.
Kicsiny menedék – nagy szavak nélkül
A Szegedi Tudományegyetemmel fenntartott gyümölcsöző kapcsolat eredményeként született meg a minden szakon felvehető „A Biblia az európai kultúrkörben” elnevezésű általános műveltségi kurzus, valamint az a filmvetítésekkel egybekötött kerekasztalbeszélgetés-sorozat, mely többek között Mel Gibson Passió című filmjét és számos élő problémát vett górcső alá.
Persze a komoly munka mellett a szórakozásról sem feledkezik meg a közösség, amely minden ősszel és nyár elején rendszeresen felkerekedik és bejárja Magyarország minden szegletét – előnyben részesítve természetesen az olyan kulturálisan is kiemelkedő helyszíneket, mint a Balaton-felvidék, Szekszárd vagy Tokaj-Hegyalja…
Ha idealistaként jellemeznénk a lelkészséget, azt mondhatnánk, ez maga a béke szigete. Ha realistaként tennénk ugyanezt, szigorúan csak jó bulinak és komoly spirituális feltöltődési lehetőségnek nevezhetnénk. Ha drámai túlzással élnénk, magát a közösség őserejét, a biztonságot, a törődést látnánk benne. De betérve ebbe a kis menedékbe, igazán nincs is szükség nagy szavakra: a körülölelő légkör mindent pontosan leír.
