A Váci Egyházmegye eucharisztikus találkozója
Szemléljük a titkot!
Szerző: Bokros Levente
Amikor felvetődött annak a találkozónak a lehetősége, amelyre az egész egyházmegye készül, nem azzal a szándékkal született ez a kezdeményezés, hogy „mi se maradjunk le, csináljunk ünnepet”, hanem a nógrádsápi közösség hívta meg főpásztorát és nyáját. A sápiak az új esztendőben temették el fiatal papjukat, Bucsánszki Gábor atyát. És mégis itt, ebben az alig ezer fős kis faluban találkozunk azzal a titokkal, hogy Cönákulummá, az utolsó vacsora termévé tette ezt a földet az értünk emberré lett Ige. Ahogy az egyház nem egyszerre ismerte fel, de mindig abból táplálkozott, hogy ő maga – mint Krisztus életének folytatása – az eucharisztiából él, úgy mi is, mint egy nagy közösség, újból és újból annak a titoknak vagyunk szemlélői, ami bennünket élővé tesz.
Francois Varillon, korunk prófétája arra figyelmezet, hogy ez a földi létezés nem teljesedhet be emberi szinten, mert életünk véges, kapcsolataink lezárulnak. De Krisztus jelenléte végleges. Állandó, mert Isten vándorló népe mindig az ő jelenében él. Mint vándorok és jövevények mi is halljuk a parancsot: ti adjatok nekik enni. Persze hogy megrémülünk egy kicsit, mert mi ez ennyi embernek. Az árpádkori, sánccal kerített sápi templom nem igazán nagyobb, mint a Cönákulum terme. Kenyerünk is alig. De látva az ottaniak készületét, döbben csak meg igazán az ember, hogy mit is ér a közösség hite és elkötelezettsége, hogyan lesz „a hit öröme az élet öröme”.