Június 10-én Topolyán, a Jézus Szíve-templomban került sor annak az egész egyházközösség számára megrendezett lelkigyakorlatnak a megnyitó szentmiséjére, melyet Papp Tihamér ferences atya tartott. Ő Szécsényből érkezett közénk, s bár rendi ruhájának egyes tartozékait otthon felejtette, még így, „fele-barátként” is hamar belopta magát szívünkbe. Lelkigyakorlatának vezérfonalát – igazi ferencesként – Szent Ferenc élete köré fűzte, rámutatva, hogy a közel 800 évvel ezelőtt tevékenykedő szent korunk embere számára is tud újat mondani, példája ma is követhető, és az evangélium tiszta forrásából táplálkozó remény éltetője lehet. Az alábbiakban az ő gondolataiból idézünk.
Assisi Szent Ferenc éppen az evangélium követésében találja meg Krisztust. Az ő korának alapvető törekvései, hogy a korábbi feudális rend megkötöttségei, kiszolgáltatottságai, emberi jogtalanságai a közösségteremtés szabadságában oldódjanak fel, a kereskedővilág gazdagságvágya miatt meghiúsultak. Ez újabb rabságot teremtett sok-sok ember számára, akik csupán kiszolgálói mások gazdagságának, miközben a legembertelenebb nyomor összes következményét átélik. Mai világunkban mintha ugyanezt élnénk át, csak jóval rafináltabb módon. Amikor sokan munkát sem találnak, másokat arra kényszerítenek, hogy erejükön felül végezzék munkájukat – szabadidejük, pihenésük, családi életük rovására –, különben elveszítik kenyérkereseti lehetőségüket. Vagyis azt tapasztaljuk meg, hogy az igazi értékeket igyekeznek minél jobban lejáratni és lealacsonyítani, és közösségeink – kezdve a családdal – egyre mélyebb válságba kerülnek.
Ferenc azonban az evangéliumban meglelte az Isten által elgondolt közösség igazi szépségét. Így talál rá arra az Istenre, aki értünk emberré lett, aki értünk szegénnyé lett, és a legszegényebbekkel vállal közösséget. Aki éppen a kiszolgáltatottak gyógyítására és szabadítására érkezett hozzánk, ahogyan ezt a próféciák mondják. Megtalálja az emberi élet méltóságának igazi lehetőségét és útját az evangélium által. Azzal kötelezi el magát igazán radikális módon, hogy szakít az apjával, aki számára a gazdagságot képviseli, szakít a pénzzel, és egészen az evangéliumot követi. Látja a gazdagságba belefúló akkori egyháznak a csapdáját, amely által nem arról a Krisztusról tanúskodik, aki értünk kiüresítette önmagát és szegénnyé lett. Mégsem kritizál, nem támad, hanem megtalál és él. Megtalálja a hiteles Krisztus-képet és éli az evangéliumi egyszerűséget.
A teljes cikk >>>