Cikkek listázása

Búcsú Pécsett Havas Boldogasszony napján

Templom a város felett

A Pécs városát karéjozó erdős hegyvonulat keleti végén, csupasz mészkősziklán háromszáz esztendeje áll őrt Havas Boldogasszony fehér falú, piros tornyú kegykápolnája, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik a városképhez. Pécs számos templommal rendelkezik, hiszen püspöki székvárosként négytornyú bazilikája, keleties stílusú, kupolás belvárosi plébániatemploma van, de amelyre a városban járó-kelő emberek fel-feltekinthetnek, az csupán egy van: a Havas Boldogasszony, röviden a Havihegy kegykápolnája.
E kis templom előtörténete a Krisztus utáni 4. évszázadba nyúlik vissza, a kereszténység első üldözésmentes évtizedeibe. A legenda úgy tartja, hogy a 352 és 366 között uralkodó Szent Liberius pápának álmában maga a Szűzanya adta tudtára, hol építsen számára méltó templomot Rómában. A pápa csodás álma 366. augusztus 5-re virradóra történt. Aznap reggel a szentatya, kinézve palotája ablakain, Róma hét halmának egyikén, az Esquilinuson fehéren tündöklő havat pillantott meg. A forró itáliai nyár derekán a hóesés rendkívüli természeti jelenség, melyet a pápa a Szűzanya jelének vélt. Ezért ezen a helyen építették fel Szűz Mária római főtemplomát, melyet azután augusztus 5-én szenteltek fel. E bazilika Santa Maria Maggiore néven vált közismertté a keresztény világban. Ezerháromszáz esztendővel a fenti római csoda után a török hódoltság alól frissen felszabadult Pécs városában is pestisjárvány tizedelte a lakosságot, amely a korabeli háborúk rettenetes kísérője volt. Az 1690–91. évi járvány idején a város istenfélő polgársága ünnepélyes fogadalmat tett, hogy amennyiben a ragály elmúlik, úgy a város keleti részén magasodó fehér mészkősziklákon – melyeket a köznyelv Kakasdombnak nevezett – Havas Boldogasszony tiszteletére hálából kápolnát emelnek, magukat az ő oltalmába ajánlják, emlékezve a régi Rómában egykoron történt csodás járványelűzésre.

A pécsi polgárok megtartva a veszedelem idején tett fogadalmukat, a Kakasdomb meredek lejtőjén hátukon, vállukon cipelték fel az építőanyagot a fehér sziklákra, mintha azt a Szűzanya jelölte volna ki számukra hófehér ragyogásával. Az építkezést a helyi német hitszónok, P. Ullmann domonkosrendi szerzetespap irányította. A parasztbarokk stílusú, fatoronnyal ellátott kápolna 1697-re készült el, és több mint 800 – akkori – forintba került a pécsi polgárok sok-sok ingyenes munkája mellett.

A kápolnának 1711 óta külön gondnokot is rendelt Pécs városa mint kegyúr, aki az előző évi tűzvész által okozott károkat kijavíttatta. 1713-ban 66 font súlyú harangot öntettek, 1724-ben orgonát készíttettek a mind több hívet vonzó kápolnának.

E kis szentegyház lelkipásztori szolgálatát a pécsi domonkos szerzetespapok végezték, akik szombatonként szentmisét mondtak itt a járványos betegségek távoltartásáért.

A kápolna az 1780. évi tűzvész alkalmával megrongálódott, ezt követően építették át ma látható formájára. A fatorony helyett zömök kőtorony épült a nyugati oldalon, piros kupolával.

Özönlött a jámbor katolikus nép a Havas Boldogasszonyhoz gyógyulásért könyörögni. Ezt bizonyítják az adományként itt elhelyezett ezüstözött fogadalmi (votív) tárgyak is, melyek azokat az emberi testrészeket ábrázolják, amelyek az ide vezetett zarándoklatokon elvégzett imák hatására gyó­gyultak meg. A kegyesség e magas foka és hosszantartó volta arra indította XVI. Gergely pápát, hogy 1844-ben búcsúkiváltságot adományozzon a kápolnának Szűz Mária ünnepeire.

A költői hasonlattal Pécs oltárának is nevezett Havas Boldogasszony kegykápolnája mediterrán környezetével a régi Pécs ódon hangulatát idézi, de innen nyílik a legszebb kilátás a mai városra is. S a háromszáz éves szentegyház nemcsak a szemet örvendezteti meg, hanem bőségesen árasztja a kegyelmeket mindazokra, akik ezt tiszta szívvel kérik.

Forrás: Havihegyi búcsúskönyv

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>