Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán
Sky kapitány és a holnap világa (Captain Sky and the World of Tomorrow)
Ugyan Sky kapitány a holnap világát menti meg a pusztulástól, Kerry Conran filmje sokkal inkább a tegnap világát idézi meg, egészen pontosan a harmincas évek amerikai sorozatfilmjeit hőstípusokkal és esztétikai környezettel együtt. A történet egy készülő világkatasztrófáról, tudósok elleni merényletekről, óriásrobotok inváziójáról és egy emberiség elleni, kozmikus tervről szól, amelyet Sky kapitány (Jude Law) és egy kotnyeles riporter hölgy (Gwyneth Paltrow) igyekszik elhárítani. A sztori naivitása éppúgy része a nosztalgikus múltidézésnek, mint a barnás színvilág, az avantgárd építészet és a korabeli filmeket idéző színjátszás, ami kiskamaszoknak izgalmas filmélményt, a régi kalandfilmek rajongóinak vizuális ínyencfalatokat tartogat.
Narco (Narco)
A fenti két produkciótól eltérő fantáziavilággal találkozhatunk a Narco című francia filmben, amely hol vígjátékként, hol krimiparódiaként, hol fanyar szociodrámaként működik, a legtöbbet mégis képregényfilmként hámozhatjuk ki belőle. Gus (Guillome Canet) egy dél-francia kertvárosban éli átlagosnál is szürkébb életét, melyből betegsége, a narkolepszia miatt nem tud kitörni. Lépten-nyomon váratlan alvásrohamok döntik le, ezért munkanélküli, egy nap viszont elhatározza, hogy akciódús álmait képregény formájában lerajzolja, ez lesz a hivatása. Tristan Aurouet és Gilles Lellouche filmje a valós világban játszódó jeleneteket éppolyan képregény hatású beállításokban ábrázolja, mint az álomjeleneteket, és a stílusjátékon túl helyenként megkapó érzékenységgel szól a hétköznapi életbe belefásult emberekről.
Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory)
Tim Burton filmjeit merész fantáziával megálmodott, gyakran hátborzongató képi világukért lehet becsülni. Roald Dahl regényének adaptációjában, ha lehet, az eddigieknél is tovább merészkedik, ahogy a giccshatárra fittyet hányva álmodja vászonra a mesés csokoládégyárat. Az Én, Pán Péterből ismert gyerekszínész, Freddie Highmore alakítja Charlie-t, a kisfiút, aki belépőt nyer egy gyárlátogatásra, melyen négy másik gyerekkel kell versenyeznie, akik mind valamilyen rossz tulajdonsággal rendelkeznek. A játékmester, a titokzatos gyártulajdonos szerepét Johnny Depp játssza ebben az erkölcsi tanmeseként is működő zenés látványosságban.
Ong Bak (Ong-bak)
Egy thai faluból műkincstolvajok elemelik a közösség számára az élet meghatározó elemét képező Buddha-szobrot, a legtalpraesettebb legény azonban vállalkozik arra, hogy nyakába vegye a nagyvárost és visszaszerezze a kegytárgyat. Thaiföldi filmekre a művészmozik törzsközönségének is csupán egy szelete szokott jegyet váltani, az Ong Bak viszont valahol egész máshol számíthat rajongókra. Prachya Pinkaew filmje azzal hódította meg a nyugati világot (is), hogy olyan színtiszta akcióorgiát varázsol a vászonra, amitől a legálmosabb szemek is tágra nyílnak. Az első fél órában még túl kell esnünk néhány naivan szentimentális és bugyután poénkodó jeleneten, de aztán nincs megállás: az ifjú Tony Jaa ököllel, térddel, ha kell, motoros riksák tetején osztja az igazságot.
