A Cursillo a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében
Mozgalom – pápai áldással
Szerző: Sipiczki Sándor
– A Cursillo az 1940-es években indult útjára Spanyolországban, egy világi ember, egy püspök és egy pap összefogásával, ami jól szimbolizálja azt, hogy az egyház nemcsak a klérusból áll, hanem minden megkeresztelt emberből. A spanyol egyház helyzete nagyon sajátságos volt, mert a polgárháború során rengeteg papot, szerzetest, püspököt végeztek ki. A még megmaradt emberekben élt a remény, hogy az Isten segítségével talpra állítsák az egyházat. Ez a mozgalom 1953-ban lépett ki Mallorca szigetéről, és az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag valamennyi földrészre eljutott. A Cursillo szó kurzuskát jelent. Amikor öt évvel ezelőtt személyesen találkoztam ezzel a mozgalommal Leányfalun, egy igazi kalandra, kihívásra számítottam, és nem is csalódtam. Nagyon érdekes a Cursillók felépítése. Az első este az önmagunkkal való szembesülésé, az elcsöndesedésé, annak az élménynek a megéléséé, hogy barátok, befogadó emberek között vagyunk. A második nap már a mélyre való evezés, amikor szembesülünk önmagunkkal. Azzal, hogy vagy Jézussal vagyunk, vagy Jézus ellen, középút nincs. Ez a nap tehát állásfoglalásra késztet minket. Elgondolkodtat, érezzük azt, hogy Isten személyesen hív bennünket. A harmadik nap egyfajta hálaadás, illetve ráeszmélés arra, hogy másokat is elvihetünk Jézus Krisztushoz. Rájövünk arra, hogy a kereszténység nem magánügy, hiszen a létével, tehát a krisztusi igazságokkal és azok megélésével jelen van a világban. A Cursillo azzal zárul, hogy egyfajta küldetést ad, kicsit hasonlóan a bérmáláshoz.
– Miként került a mozgalom élére az egyházmegyében?
