Cikkek listázása

Bencés apostoli törekvések Szent István korától napjainkig

Lelkipásztori szolgálatunk

Szerző: Reichardt Aba OSB

Fotó: Mudrák Attila


II. János Pál pápa 1996. szeptember 6-án a pannonhalmi bazilikában ezt mondta a bencéseknek: „…Legyetek éberek és figyelmesek az idők jeleinek a fürkészésében… A harmadik évezred küszöbén az egyház megújított apostoli lendületet vár tőletek. A megfeszített és feltámadt Krisztus világítsa meg küldetésetek útját.”
A magyar bencés lelkiségnek lényeges vonása az apostoli törekvés, a munkálkodás a lelkek üdvéért. Ilyen szándékkal végzik a rend tagjai az iskolai nevelést és oktatást is. Régi hagyományaink alapján azonban a kifejezetten papi, lelkipásztori tevékenység is feladataink közé tartozik…
Konstitúciónk szerint: „Az iskolai nevelés mellett a ránk bízott hívek lelkipásztori ellátása is meghatározója és része bencés életünknek. A magyar bencések letelepedésük óta részt vállaltak a lelkipásztori munkából.” „Növendéknevelésünkben kapjon megfelelő hangsúlyt a papságból eredő lelkipásztori szolgálat is.” „A lelkipásztorkodásban résztvevő szerzetes a monostor szellemét vigye a hívek közé.”

A pannonhalmi monostornak alapításától kezdve apostoli jellege, célkitűzése van. Szent István király azért alapította (illetve fejezte be apja alapítását), hogy segítsen megszilárdítani országát, és benne meggyökereztetni a keresztény életet. Az alapítólevél szerint elsősorban a szerzetesek imáira számított, amelyek hatékonyságát már tapasztalta. A Koppány elleni csatára utalva mondja, hogy „ugyanezen monostor testvéreinek szent imái által lettünk ugyanis győztesek”.

A ma érvényben levő Konstitúció a Rend apostoli működéséről ezt mondja: „Jelenlegi lelkipásztori munkánk keretét elsősorban a Pannonhalmi Területi Apátság (a valamikori nullius egyházmegye) plébániái és lelkészségei jelentik…”

De térjünk még vissza egy kicsit a gyökerekhez. Az alapítólevélben Szent István király ünnepélyesen kijelenti: „…Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és a jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannónia hegyén levő Szent Márton monostornak… olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyent Monte Cassino Szent Benedek monostora kapott.” Ez azt jelentette, hogy a monostorhoz tartozó helységek templomai és lakói is ki voltak véve a püspökök joghatósága alól. Ezek a helységek (adományozott birtokok) szétszórtságukban is egyetlen kis egyházmegyét alkottak, amelynek főpásztora a pannonhalmi apát volt.

Nem sokat tudunk arról, hogy ez az egyházmegyei kormányzat a mindennapokban miképpen működött a középkorban. Azt tudjuk, hogy az egyes helységek lelkipásztorai többnyire világi papok voltak a pannonhalmi apát vezetése alatt.

Ami magát a pannonhalmi monostort illeti, a szerzetesek apostolkodásának módja és eszközei változtak az idők folyamán. Volt, amikor az imádság, a komolyan vett szerzetesi élet jelentette szinte az egyedüli eszközt, amely által a közösség világosságot és segítséget nyújtott a krisztusi életvitelhez. Időről időre a szent hegy nagy tömegeket vonzott. Mint búcsújáró helyet keresték fel sokan, és az év egyes szakaszaiban az egész környékről jártak ide, hogy lelkileg töltekezzenek, gyónásukat elvégezzék és prédikációt hallgassanak.

Úgy tudjuk, hogy csak a török idők után került sor arra, hogy egyes bencések úgy vállalták valamely plébánia vezetését, hogy a kolostoron kívül, híveik között laktak. Az első bencés lelkipásztorok, akik így a „világba” kimentek, a 17. században éltek. Ekkor a következő helységeknek volt helyben lakó bencés plébánosa: Deáki, Dénesd, Csepreg, Vat, Öttevény, Nagycenk, Ölbő és Paty. De ezek csak alkalomszerű, folytatás nélküli esetek voltak.

A 18. században, Sajghó Benedek főapát idejében kerültek ki bencés papok a főmonostorból először olyan falvakba, ahol már egymást váltva folyamatosan működtek: 1727-ben Láziba, 1735-ben Tárkányba és Szentivánba, 1736-ban Füssre és Kajárra, 1750-ben Bársonyosra és 1764-ben Tényőre.

A 20. század közepén a pannonhalmi egyházmegyében mindenütt volt helyben lakó lelkipásztor, sőt néhány helyen segédlelkész is. Napjainkban a plébániaépületek többsége már lakatlan.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>