Cikkek listázása

Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be

A várva várt gyermek

Szerző: Juhos Melinda

A legtöbb ember már kisgyermekkora óta készül a családi szerepre, a gyerekek már az óvodában papás-mamást játszanak. A lányok ösztönszerűen élik bele magukat az anyaszerepbe. Ilyenkor nem is gondolunk olyasmire, hogy boldogságunkat bármi is beárnyékolhatná. Nem gondolt ilyesmire a szlovákiai Nádszeg községben élő Nagy Tibor és menyasszonya, Ildikó sem, akik már jegyességük alatt tervezgették, hogy majd gyermekük születik. 

A szomorú igazság 

Tiboréknak azonban nagyon hamar szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy a gyermekáldás valószínűleg várat majd magára. Mivel családjukban már megtörtént, hogy hosszabb időt kellett várni a kis jövevényre, ezért úgy gondolták, jobb félni, mint megijedni. „1987-ben – még mielőtt összeházasodtunk – elkezdtünk orvoshoz járni” – mondta Tibor, aki mindvégig bízott abban, hogy egyszer ő is apa lesz. Akkoriban szinte kikötés volt, hogy csak két év házasság után végezhetők ellenőrző vizsgálatok, ezért csodálkozva fogadták őket a rendelőkben. Elkezdődött életükben egy szakasz, mely nagyon sokszor oly végeláthatatlannak tűnt. Minden lehetőséget megragadtak, szinte minden specialistát körbejártak hazánkban, de eredmény még mindig nem mutatkozott. „Egyre nehezebben viseltem a kezeléseket, éreztem, hogy szervezetem egyre gyengül, a pszichikai megterhelésről nem is beszélve” – mesél arról az időszakról Ildikó, mikor már kirajzolódott, hogy próbálkozásaik esélytelenek. 

A remény sugarai

 Először kezelőorvosuk vetette fel, hogy gondolkozzanak el az örökbefogadáson. Külön-külön már mindketten foglalkoztak a gondolattal, de valahogy mindig adtak még egy esélyt a vér szerinti gyermeknek. Egyszer, mikor az eredmények már nem sok jóval kecsegtették őket, az orvostól jövet megálltak a járási székhely illetékes hivatalában és érdeklődtek, miként is válhatnának nevelőszülőkké. Semmilyen különleges elvárásuk nem volt, még a gyermek nemét sem jelölték meg a kérvényben, csupán annyit, hogy lehetőség szerint minél fiatalabb babát kapjanak. Az akkor érvényben lévő törvények szerint leghamarabb hat hónapos korban volt adoptálható egy csecsemő. A Családjogi Törvény akkor úgy rendelkezett, hogy egy gyermeket akkor helyezhetnek el nevelőszülőknél, ha vér szerinti szülei teljesen lemondanak róla, azaz hat hónapig nem mutatnak iránta érdeklődést. Viszont Ildikóék megtudták, hogy vannak olyan szülők, akik gyermeküket nem látogatják ugyan az otthonban, de azért néha egy-egy képeslapot küldenek a pár hónapos csemetének. Így aztán a gyermek további hat hónapot várhat nevelőszülőkre, feltéve ha szülőanyja nem telefonál, hogy él-e még, mert akkor újabb fél évet kell a kicsinek várakozni. Aztán a növögető lurkónak lassacskán elvész az összes esélye, hogy az állami gondozásból valaha is kikerüljön egy családhoz, ahol minden bizonnyal szeretet várná.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>